Királyhágó - Vegas Restaurant
Bevezető
Előző hétvégén Erdélyben voltam.
Érdekes, hogy valaki a suli után hazamegy és eltelik a hétvégéje úgy, hogy semmi érdekeset nem csinált, (vagy netalántán elutazik példának okáért a barátnőjéhez úgy 30-40 km-ert, és akkor neki ez különleges és ez adja a kikapcsolódást. Ez az átlagos és normális. Igazán rekorddöntő voltam ehhez hasonlítva magam. Szerintem nem túl normális az, hogy pénteken 16:30-kor elindulsz egy 12 órás, 600 km-es útra, majd oda érsz szombat 5:00 óra körül, majd szombaton 17:30 körül elindulsz és vasárnap 7:00 óra körül érsz oda (kb 2 órás szenvedés a határon a migránsok miatt). Szóval több, mint 24 órát utazol, alszol 3 órát ágyban, mert többet nem tudsz, és megteszel 1200 km-ert.
És tádám el is ment a hétvége. És egy hétvége alatt megtehetsz 1200 km-ert, ha akarsz, utána meg mész suliba/dolgozni. Minden az akaráson múlik... semmi máson. Erre is képes vagy, ha akarod, és csinálod. Ahogy bármi másra is. Ha azt mondod magadnak, hogy péntek van és inkább vársz hétfőig, hogy majd akkor neki állsz futni... ha neki állnál pénteken és esetleg jobban tudnál teljesíteni, mint amit kitűztél, már legalább 10 km-ert tudsz futni 3 nap alatt, és máris nem ott vagy, hogy semmit sem csináltál. Vagy nekiállsz festeni. Életedben nem festettél, de nekiállsz és 3 óra alatt olyat festesz, hogy irigykedni kezd az, aki nagyon szépen rajzol, hogy ő ilyet nem tudna csinálni. Vagy megteheted még azt is, hogy haza jössz 8 órás kemény munka után, és csinálgatod a konditermedet, sőt még ki is tekersz, kb. 8 km-ert megteszel, és még beugrasz vásárolni is valami különleges sajtért, kihasználod az idődet. Majd este éjfélig fenn maradsz, írsz, olvasol, nézel filmet, nem fekszel le egyből, mondván fáradt vagy. Elég tág lehetőséged van.
(1) Arról, hogy milyen volt
Szerintem az oda fele út sokkal rövidebbnek tűnt, mint visszafele. A határ miatt is, meg azért is, mert előtte aludtam, de vissza fele csak három órát az ágyban, és kevés volt az, amit pihenni tudtam a buszon. Viszont annyi még a különbség, hogy az első buszon nyomorgott a lábam, vissza fele pedig majdnem feküdtem, annyi helyem volt. Az is különbség, hogy az első buszon nem ült mellém senki, a másikon pedig egy egész hordányi iskolás csoport utazott a buszon, és baromira irritáltak, mellém is ült egy, aki órákon keresztül bámult, mint egy fogyatékos. Már ezerszer elképzeltem magamba, hogy úgy beszólok neki, hogy össze szarja magát, de aztán nem történt meg, úgy 8 óra nézelődés után elkezdett fáradni, és elkezdte abbahagyni. Visszafele inkább szenvedtem azzal, hogy kellene hugyozni és nem áll meg a busz, mint oda felé - ez volt inkább a legnagyobb probléma, a többi mellékes. Egyik alkalommal nagyon nehezen bírtam. Megnéztem a Boyhoodot, 2:45 órás filmet a buszon két részletben.
Mamáék teletömtek alkohollal és ettem zakuszkát is, eléggé finomak voltak, meg elmentünk a zöldséges piacra és vettünk különböző juh készítményű dolgot: sajtot, sós juhkészítményt, ordát (vagymiaz) - ezek háziak, illetve kaptunk juh túrót (bolti), micset, illetve házi áfonya likőrt is. Részemről a különlegesség polc eléggé megtelt, és elégedett voltam. Csütörtökön és pénteken amúgy sem voltam suliban, szóval nekem megvolt a hétvége kétszeresen is.
Ez volt az első utam, ahhoz képest ki lehetett bírni, szerintem majd máskor is menni fogok, nem drága az út, csak ki kell bírni valahogy. Néhány dologért érdemes lenne kimenni, csak oda kell pénz is, és rengeteg idő, fel kell fedezni Marosvásárhelyt és a benne rejlő lehetőségeket. Ugyan a felfedezés sajnos korlátozva van, de nem kivitelezhetetlen. Például nagyon szeretnék vásárolni majd áfonyát és róka gombát. Már azon is elgondolkodtam, hogy érdemes lenne kimenni és nagy tételben vásárolni őket.
Láttam a Tordai hasadékot is nagyon közelről - de ilyen apróságokra most nem térnék ki, nagy vonalakban leírtam a szituációt.
(2) Erdélyről általánosságban
Magyarországon egy kopár vidék. Ott az Alföld: egy település után rengeteg sík vidék jön, egyetlen egy dob nincs szinte arra felé. Aztán semmilyen látványosság nincs: se különleges házak, se hegyvidékek - az ég világon nincs Magyarországon semmi. Aztán amikor kiérsz a határon, Erdély tele van kisebb településekkel, szinte alig van olyan rész, ahol ne lakna valaki. Az benne az érdekes, hogy vagy putri, vagy nagyon kiemelkedő emberek élik - ezt a házakról szűrtem le. Arra fele amúgy az autók többségére is ugyan ez az állítás igaz. Persze van köztes is, de annyira nem tűnik fel. Tele van befejezetlen házakkal. Láttam egy házat, azt hiszem, hogy magánház volt, és volt neki saját teniszpályája és kint teniszeztek, én itt nagyon kiakadtam... Nem értem azt sem, hogy mire jó az, hogy a semmi közepén építeni kezdenek egy házat, és félbe hagyják. Komolyan vannak olyan települések, hogy van rajta 20 ház és ennyi volt, semmilyen lehetőség nincs ott. Mindegyik ház kiköpött ugyan úgy néz ki, mint a másik, a szomszédé... teljesen ugyan az a stílus, mégis eredeti, magasak, és nagyon jól néznek ki. De ezek az emberek mégis miből élnek? Fel nem tudom fogni. Semmilyen munka lehetőséget nem látni. Aztán a táj is nagy szép, tényleg azt mondom, hogy szép, és ez nálam ritka, ilyen tényleg nincs Magyarországon szerintem. A közlekedés is általában vad, ezt inkább régebben vettem észre, most annyira nem, viszont régen úgy gondoltam, hogy elég veszélyes Erdélyben, Romániában autót vezetni, mert annyi az idióta. Lényegében eléggé változatos, szélsőséges, mondhatni egzotikus táj. Nekem tetszik, bár vannak tényleg erőteljes szürke foltjai, és lehet vagy nagyon elítélni, és lehet nagyon szeretni is, langyos víz az nem nagyon van.
(3) Régi bejegyzés (Erdélyről általánosságban)
A tavaszi szünetet Erdélyben töltöttem. Nagy gyakorlati tapasztalatom van már Romániával, hiszen szinte minden nyáron kimegyünk és a nagyszülőkkel vagyunk. Röviden és tömören összefoglalnám a megfigyeléseimet Romániával kapcsolatban (először és talán utoljára) és írok a szünetről is.
Röviden két szóban a lényeg: csóró és tróger. Szép Erdélyt, mely rendkívül gazdag nyersanyagforrásban szép lassan belepték a román telepesek, mert olcsón dolgoztak. Ezzel el is kezdődött a földért való harc (persze akkor még ez nem vált nyilvánvalóvá) – hiszen elszaporodtak és ember legyen a talpán, aki bizonyítja, hogy kié Erdély: a magyaroké vagy a románoké. Persze aztán Trianon végképp elszakította a két földdarabot egymástól.
Erdély tele van románokkal és romániai cigányokkal, szép számban lévő magyarokkal meghintve. Szerintem minden ide utazónak feltűnik a szegénység, a házak szinte ugyan úgy néznek ki sorban: a jellegzetes kapuk és látszik a csoróság nagymértékben. Az az érdekes, hogy ez így önmagában közel sem igaz, hiszen Erdély félig dús gazdag is. Mindenütt tele van befejezetlen cigány palotákkal, amik elképesztően néznek ki, és itt-ott olyan házak vannak a nagy csoróság közepette, hogy elgondolkozik az ember afelől, hogy ilyen körülmények között, itt a hegyekben miféle munkaelehetőség van arra, hogy valakinek ilyen háza, autója legyen, hiszen a tradicionális Dacia mellett rengeteg piszok jó kocsi megtalálható az itteni utcákon, közöttük is inkább az Audi a közkedveltebb fura mód. Egyébként meg az emberek nagyja szegény, látszik rajtuk, hogy megtörtek, látszik az életkörülményeiket és a ruházatukon is, mindenen. A kisgyerekek kint ugrálnak az utcán, a porban játszanak, még a nagyvárosban is kint fociznak a tinédzserek gumilabdával.
A közlekedés valami elképesztő, ilyen szerintem sehol máshol nincs. A román sofőrök rendkívül szemtelenek, az előttük lévő elé ugranak, kiugranak szabályosan a kocsi elé a zebránál várakozó emberek. Nagyon veszélyes itt közlekedni, a parkolók tele vannak tömve autókkal, szűk utcák vannak mindenütt, néhol még macskakő is van, de szerencsére az évek folyamán nagyon sokat javultak az utak, nagyon jók már, régen brutálisan rosszak voltak néhol. Még mindig vannak földesutas mellékutak, sok szegény falu, cifra ruházatú cigányok, az itteniek büszkék arra, hogy cigányok – kalapos, szekeres, batyus cigányok mindenütt vannak. Na meg a kobor kutyákat ki ne hagyjam, abból is annyi van, mint a szemét. Vissza térve a közlekedésre, egyik szövegértéses feladatlap épp arról írt, hogy Romániában különleges vezetési kultúra uralkodik… és amúgy valóba egyedülálló. A ruházatuk is egyébként nagyon érdekes, vagy tök szegényes vagy éppenséggel városi: mindenki ugyan abban van, egy stílusban, mert mindenütt szinte ugyan azt árulják. Divatba jöttek a színes vékonyított férfi cipők, szinte mindenki ezt hordja Marosvásárhelyen, egyszerűen félelmetes a látvány. És szinte nincs is olyan bolt, ahol ne lehetne ilyet kapni.
A lemaradottságról pedig annyit, hogy én ezt személyesen évek óta tapasztalom, mikor egy évvel ezelőtt voltam kint, már akkor el voltak terjedve ezek a cipők, most már konkrétan minden harmadik férfin ez a cipő látható. Régen kerestem a piacon Yugiohs kártyákat, be is jártuk érte az egész várost, de sehol senki nem hallott róla, másik évben pedig az ember után dobálták fillérekért a különböző paklikat. Szóval hihetetlen, hogy mekkora itt az elmaradás, minden évekkel később érkezik oda.
Az erdélyi emberek is nagyon-nagyon furák. Én ezt már évekkel ezelőtt torrent oldalakon is tapasztaltam, hogy az okoskodó erdélyi 12 évesek mennyire nem bírnak magukkal és mennyire jellegzetes szokásaik vannak. Amúgy meg kedvesek az emberek, túlságosan is becsületesnek akarnak mutatkozni, na meg a vendégszeretet… mintha egy másik nép lennének és nem is magyarok. Ez Erdély. Az isten háta mögött egy másik világ. Foglalkoztat a kérdés, hogy ők miért ilyenek, hiszen félig-meddig innen való vagyok, ha akarom, ha nem. Remélem majd ezt is megtudom egyszer.
Update 2014/05/16
Régen olvastam a "Miért nem bírják a magyarokat?" című könyvet. Benne kifejtették a magyar népre a legjellemzőbb vonásokat. Hiszem, hogy minden nép más és más, a történelmi események sora nagyban befolyásol minden népcsoportot. Ahogy a cigányok olyanok, amilyenek, úgy mi is lehetünk olyanok, amilyenek vagyunk. Szóval az erdélyi magyarok mások, mint akik Magyarországon élnek. Nagyon furák. Ki szeretném egyszer részletesen fejten a furcsaságukat (ehhez előbb mélyebben tanulmányozni kell őket) és kíváncsi vagyok a válaszra, hogy miért ilyenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése