2013. A hullaégető könyvkritika

Ezúttal befejeztem egy könyvet, amiről kritikát igyekszek felfirkálni a blogomra. Azon kezdtem el agyalni, hogy vajon honnan jött, hogy elolvasom pont ezt a könyvet, és miért pont most vettem rá a fáradságot, hogy a nagy lemaradásaim közepette olvassam már el hiper gyorsan ezt. A címe mindenesetre megfogott, a róla talált csekély leírás is: "A könyv arról szól, hogyan lettek példás polgárokból tömeggyilkosok, s a józan életűekből őrjöngő fanatikusok." - az én beteg fantáziám beleélte magát, és én kis naiv azt gondoltam, hogy ez egy mesékbe illően fantasztikus hiper-szuper lehidalós könyv lesz. Az értékelések is ezt erősítették. De hát nem. Annyira nem tetszett.

Kétszáz oldalnyi anyag. Amit én olvastam, az csak 100 oldal volt, de oldalanként megszenvedtem vele - mert túl sok szöveget nyomorítottak egy oldalba. A szöveg túlságosan is realisztikus. Teljesen felesleges dolgokat, feleslegesen ecsetel. Két fejezetet meg tudok említeni konkrétan, aminek semmiféle értelmét nem találtam, ennyire nem kellett volna elhúzni... Az első felében alig értettem, hogy mi ez az egész. Nem tudtam azt sem, hogy mikor játszódik. Az utolsó két, három fejezeten kívül a műnek lényegében semmi értelme nincs cselekményileg. Leírja, hogy mennyire tökéletesnek tartja magát a főszereplő. Szinte szóhoz sem engedi jutni a többi szereplőt - akiknek alig van szerepe, ez az egész olvasmányra tipikusan jellemző. Alig van párbeszéd. Végig a főszereplő rettenetesen okos gondolatmeneteit kell végighallgatni, amiket mindenkivel megoszt. Egy csomó ismétlés van benne, ami kezdetben annyira nem volt idegesítő, de bele lehet fáradni. Gondolom direkt ilyen, de ez már túlzás. Az egész túlzás. Ha nyomasztó lenne vagy izgalmas akkor rendben, de dög unalmas. Az olvasó semmire sem fog emlékezni a tartalom 90%-ából. Nem, hogy nem kellett volna ennyire realisztikusnak lenni... de hát így is pillanatok alatt elolvastam: nem csak irodalmilag nulla, hosszúsága és tartalma sem különb. 

Az utolsó fejezetek miatt elgondolkodik az ember, hogy számára ez egy jó könyv vagy éppen nem az. Valószínűleg túl kritikus vagyok a könyvvel kapcsolatban, mert ahogy láttam az értékeléseket, az emberek nagyja megvan a művel elégedve és a leírásban is az szerepel, hogy sikeres, sok nyelvre lefordították, és egy remek író írta. Egy cseh világszínvonalú író. Sajnálom, hogy nem tudom értékelni azt, hogy a könyv 90%-a időpazarlás volt. És ezen a véleményen a további 10% nem fog tudni változtatni akár mennyire is szeretne.

A főszereplő úr szinte már ájuldozik a boldogságában. Aztán jön egy olyan váratlan fordulat, amitől kezdve érdekes módon a könyv már nem megy bele a kisebb részletekbe és lezavarja néhány fejezeten belül a történetet. - egyáltalán nincs meg a magyarázat és a háttér, SEMMI. Olyan hatást keltett bennem, hogy az egészet csak összecsapták. Elkezdték részletesen majd a végére beleuntak, kimerült az író ihlete és le akarta tudni. Ha nagyon rosszul látom akkor bocs, saját véleményem ez.

Gondolkoztam értékelésnél a négy csillagban is - a vége azért mindent letisztáz. Pedig nem gondoltam volna... Gondolkoztam, hogy ne legyek ennyire elfogult... de nem tudott meggyőzni. Képtelen vagyok dicsérni. A főszereplő átalakulása marha gyorsan végbe ment - azért ez nem így működik feltétlenül. (a főszereplőt lusta vagyok megnevezni, igen.)

Újragondolva

Tömören arról szól a könyv, hogy van egy család. A férfi tagja a főszereplő. Állandóan ő kapja a szerepet. Az ő szemszögéből mutatja be gondolom. Nagyon megvan magukkal elégedve, becsületes ember, és mindenkit sajnál, akinek nem jött össze az élete, annyira amennyire nekik. Ebből a csodálatos emberből hirtelen náci lesz. (Amit róla tömören tudni érdemes: egy krematóriumban dolgozik, állandóan mosolyog, a humora elég érdekes, megveti a szenvedélyeket, hívő). Segíteni kell a németeket, mert ezek a buta zsidók kárt tesznek az árja néppel... ezek a kedves embereknek tűnő zsidók...

Szerintem unalmas könyv. Van benne pár beteg gondolat, ami miatt lehetne mondni, hogy hátborzongató. Ez a nagyon okos ember azt véli, hogy Istennek szolgája, mert az embereket elégeti és így megkönnyíti a természetes hamuvá válás folyamatát. Ez aztán az eszme! A mű végén egy haláltábor mellett utazik, és örömmel segédkezik a zsidók elégetésében. Rohadtul elvakult, beteg. Megöli a gyerekeit és a feleségét is szemrebbenés nélkül. Majd igen, tömeggyilkossá válik - zsidók tekintetében. Bár én másképp képzeltem el, amíg nem olvastam... csalódtam, de így sem olyan rossz.

A hangulata sajátos... Egyszer el lehet olvasni, de nem hagy ki vele semmit az ember. A téma az jó, mert ilyet még nem olvastam. A Mein Kampf mellé körítésképpen ez nem volt rossz. Végül is tényleg beteg az egész cucc - a sunyis meg az elmebeteg személyiség egy az egyben...

Egy erős közepesbe állapodjunk meg. 

Érzem, hogy nagyon kritikus vagyok, de ezúttal nem engedek. Összességében a maga módján nem annyira unalmas - de nem is pörgős. Nem vágyok ilyesmire. De most ezt így látom. Elvileg van filmben is - ha tudom megnézem - ha változik a véleményem akkor megírom.

Egyébként értem a dolgokat. Irodalmilag nem látom nagy értékét a műnek. A mondanivalója viszont figyelemre méltóbb. Persze el lehetett volna még húzni, hogy ha többet kell fűzőgetni, hogy segítsen a németeknek. Meg ha az átmenet döcögősebben ment volna. Meg lényegében hogyan is oldotta volna meg az író, hogy ezt kifejezze betűkkel? Amúgy érdekes beleélni magunkat a szituációba. Nem olyan rossz, hangsúlyozom. Vannak benne szürke foltok. És emellett nem szabad elmenni.

2016:
Láttam filmben is, nekem sokkal jobban tetszett így. Pedig szinte szóról szóra ugyan azok a párbeszédek, mint a könyvben, és cselekmény is. Mégis jobb volt, jobban megértettem. Egyáltalán nem rossz könyv, kétféleképpen lehet értékelni. Vagy magasabbra, vagy gyengébbre. Kiábrándult hangulatban voltam, lehúzósban, és nem reálisban. Egyáltalán nem rossz, és a furcsaságai, szerintem inkább jellegzetességek és kell bele, ezzel is az elborult főszereplő elméjét próbálják kihangsúlyozni. Érdemes legalább filmben megnézni, de a könyvet is ajánlom.