Újabb hasznos barát

Elég poénosnak képzelheti magát az élet, mert egyszer ad, egyszer pedig elvesz. Mondjuk ez rendjén van, csak az a vicces, hogy ezt annyira sunyi módon teszi, hogy pont akkor, amikor az ember nem várná, legtöbbször semennyire sem várná. Persze ezen lehet vitatkozni, mert ez is olyan dolog, hogy így is és úgy is történik, és ez a kijelentés így nem állja meg a helyét, hogy csak akkor éri valami az embert, amikor cseppet sem számít rá - hiszen sokszor úgy van, hogy számított rá, csak esetleg nem hitt benne eléggé, de végkimenetelbe mindig arcon vág valamivel, mindig meglep. És miért vicces? Mert valahogy mindig elmosolyodik az ember a végén. Lehet azt is mondani, hogy "bárhogy lesz én úgy is vesztek" - de lényegében ez nem igaz, mert csak akkor vesztenél, ha meghalnál most rögtön, egy adott történés után. Ha nem halsz meg, akkor pedig az ember nem veszíthet, mert valamivel mindig szolgál az élet, ha rossz dolog ér, akkor is nyersz, maximum rosszul érzed magad, de később megmosolygod - szóval vicceske.

Egy kezemen meg tudnám számolni azt, hogy hány hasznos baráttal találkoztam az eddigi életem során. Ugyan mindenki hasznosnak bizonyult valamilyen módon, de nagyon-nagyon kevesen voltak, akik annyira hasznosak voltak, hogy bármikor ki tudtam volna velük mozdulni. Mert én ilyen tekintetben hívom őket hasznosnak - nem passzívak, hanem aktívak, és ezt kézenfekvőbbé fordítva "hasznosnak" mondom. Akik viszont passzívak, ugyan ők is hasznosak, de nem annyira, mint azok, akik tényleg hajlandóak bármikor találkozni velem, és cseppet sem vagyok számukra utolsók. De ez is csak egy tényező, szerintem senkinek sem vagyok vagy voltam utolsó a barátaim közül... Viszont én úgy gondolom, hogy aki képes rám ennyi időt szánni - mint a hasznos barátaim -, feltételezetten semmiképpen sem lehetek az utolsó között a barátaik sorrendi-létráján. Mondjuk ez a passzív kijelentés is kissé relatív, de sebaj, elhatároztam, hogy őket "hasznos barátoknak" fogom hívni. Gyakorlatilag még egy valaki van rajta kívül, aki hasznos, illetve még vannak olyanok, akik kevésbé nyomatékosan, de ők is hasznosak, illetve a többségük passzív, de már az is egy előre haladás, hogy nem csak a neten léteznek. Szóval vannak fokozatok, majd egyszer kidolgozom őket, de most ez nem az a bejegyzés - most az új barátról fogok néhány gondolatot megosztani. Tovább!

Tényleg lusta vagyok, ez az én nagy bajom. Totál elzárom magam az emberektől, pedig ha kicsit is nyitottabb lennék, akkor sokkal könnyebben tudnék magamnak találni hasznos barátokat, akikre lehet számítani, akikkel lehet az időt ténylegesen tölteni. Ez most is bebizonyosodott, és az is, hogy az élet vicces. Egyszerűen egy hajszálon múlnak a dolgok, és tádám olyan dolgokat szül a véletlen, hogy az már lehengerlő. Én szeretnék ilyen barátokat, és szeretnék embereket, szeretnék párhuzamosan hasznos dolgokat végezni nap, mint nap, de ezért nem sokat teszek. Most is úgy jött a dolog, hogy ő írt rám, és ez lett belőle, nem pedig én kerestem őt - pedig gondolkoztam rajta, viszont biztos vagyok abban, hogy nem jutottam volna oda, hogy ráírjak, vagy nagyon nem mostanság.

Elkezdtem nagyon gyanakodni azon, hogy a másik osztályban a srác mennyire lehet Négyes (Enneagram) - mert hallottam róla dolgokat, például öngyilkossággal fenyegetőzött, és ezen felkaptam a fejem. Aztán pont ezen a napon írt rám, mert éppen összefutottam vele az utcán, köszönt, majd otthon rám írt, majd az lett a vége, hogy összebarátkoztunk, és egyáltalán nem bántam meg. Négyesnek tűnik a srác teljes mértékben. Nagyon bölcsnek tart, illetve nagyon örül annak, hogy rám írt. Mily hatással vagyok emberekre, hát nem? Ezúttal is arra jöttem rá, hogy csodálatos dolog az önismeret és az emberismeret... és milyen kevesen hallanak róla!

Igazán jó fej, nagyon segítőkész és jószívű, művészetekhez van tehetsége: rajzoláshoz és zenéléshez. Jelentősen örülök neki, mert kellenek a srác barátok, főleg olyanok, akik képesek minden nap átjönni és az emberrel lógni. Ő ilyen, teljes mértékben hasznos, a leghasznosabb - hogy ezzel a szóval éljek. Eddig kb. 7x találkoztunk és elég sok mindent csináltunk, elég mozgalmasak vagyunk. Biciklizünk, ma volt meg az első közös gyúrásunk, több napon keresztül alakítgattuk a közös konditermünket, kétszer bicikliztünk nagyjából 7-8 km-ert, illetve már többször benéztünk közösen bevásárlóközpontokba (Lidl, Tesco), és suliban is szoktunk beszélgetni, Fészen már egyre kevesebbet. Szinte minden nap vele vagyok azóta, hogy ismerem, ezért is kellett hanyagoljam a blog írását.

Majd még fogok róla írni, ha úgy tartja kedvem, és van valami újdonság.
+ Számmisztika, 6-osok.