2014. Elektronikai evolucióm

2014. április 20

A szórakoztató-elektronikai és a számitástechnikai eszközökkel való kapcsolatomat fejteném ki bővebben, időrendbe elhelyezve, a kezdetektől a jelenig. (Lehet, hogy majd még jobban kiegészítem.) Ezt egy igazán fontos bejegyzésnek találom, hiszen az elektronika végig kísérte az életemet - részletes összegzés a múlttól egészen a jelenig.

[Lényegében külön lehetne a nagyobb időszakaimat osztani: TV – Konzol - Zene – PC – Mobil stb. Ezeket is fel lehetne egységekre osztani, mint például PC-nél: Szoftver, Hardware, Játékok… Ezek az időszakok még mindig tartanak, egyedül a TV tűnt el – szóval egyértelműen nem nevezném időszaknak, inkább az egyes dolgokkal való kapcsolatomnak. Vili?]

Szórakoztató elektronika a családban (volt/van) + események, törekedve a pontosságra [Lista]

TV, VHS, PS1, CD-Player, PC (Fujitsu Siemens), Net, DVD-Player, Hugom gépe, PSP (Slim), LCD-TV (LG LF2510), Xbox 360 (Arcade), PSP (Fat), MP5, Ipod (2G 8gb), Kodak Zi8, Laptop (Toshiba Satellite L750D-169), Tablet (Ainol Novo 7 Venus), Sony Xperia P, PS2 kölcsönben, LCD TV Frimware frissítése, Ipod megjavult, Mobil kiegészítők.

A legelső találkozásom szórakoztatóelektronikával az a Televisio volt. Ki gondolta volna?... Hosszú éveket ücsörögtem, feküdtem és álltam a Tv előtt, amíg fokozatosan fel nem váltották mások. Ebben az időben még DVD lejátszó sem létezett, rémlik, hogy volt egy VHS lejátszóm és felvettem vele néhány filmet, meg vettünk is néhány kazettát feketén. Már 5-6 évesen Play Station One-on játszottam a Mortal Kombattal, és azokkal a játékokkal, amik megvoltak a szomszédomnak. Összesen három barátomnak volt Play Station konzolja, majd 2000 környékén megkaptam karácsonyra (30-40e volt). Abban az időszakban vettük, mikor már kezdett lecsengeni, a boltokban itt-ott lehetett összefutni néhány játékkal, mert már nem gyártották. Volt egy zenés időszakom is, nem tudom pontosan, hogy a PS1 előtt vagy után, vagy épp párhuzamosan volt, de 2000-2 környékén. (a zenés időszakaim egy másik téma) Emlékszek, hogy kaptam egy CD lejátszót, asszem szülinapomra (15e Ft). Volt a faluban egy pali, akitől szüleim vettek válogatott CD-ket, hogy tudjak mit hallgatni, kérés szerint válogatta össze (8-12 szám/CD/1e Ft). Ekkor naphosszat lógtam a Viván, akkoriban még nem volt annyira elbaszott, mint mostanában. Ott ismerkedtem meg az első kedvenc zenekarommal és a rockkal is: ez pedig a System of a Down volt. A Tv-t teljesen, a PS-t is egyre inkább felváltotta a számítógép. Ennek a hulláma is a szomszédtól indult el, ahogy a PlayStation is. És lényegében az egész ismerőseimen diminoként végigsöpört úgy-ahogy. (PC előtti időszak)

2005 környékén kaptam meg a számítógépemet (PC: 180e sulinetes, Monitor: 60-70e, Hangszorók 10-15e). Nagyjából a paraméterei: Ati x500 vga, Intel Celeron 3 Ghz, 1 gb DDR1 Ram, 250 Gb HDD, 17” LCD Monitor, 5.1-es hangszóró (a monitor, a hangszóró és a gép is szabványos Fujitsu Siemens volt, ez annyit jelent, hogy nem összerakott gép). Nagy öröm volt, és utólag is ezen filoztam sokat, mert néhány haverom megszívta azzal, hogy AGP-s vga és kevés HDD, mert én konkrétan olyat választottam, aminek nagy a tárhelye és minél drágább legyen. De végül is hamarosan kiderült, hogy nem elég. Főleg, hogy egyre gyorsabban kezdett fejlődni a technika. Felbukkant a két mag kifejezés, főleg a kétmagos VGA volt a nagy szó, pedig marhára nincs ilyen, de mi hittünk benne. Sok hülyeségen át kellett menni a tudás érdekében. Egyre jobban elkezdett érdekelni a számítástechnika, és minden mást felváltott, meg akartam ismerni. 2006 környékén már Netem is volt. Ki lett cserélve a VGA egy már akkor is idős használt Ati X1300-ra, ami még a mai napig is szolgál. 2007-2008 körül megkapta hugom az ő gépét, érte sokáig fájt a fogam. Paraméterei: 19” LG monitor, Asrock alaplap, MSI 8400 GS 512 Mb videokártya, 1GB DDR2 Ram, Intel Pentium Dual-Core ~1,7 Ghz. Sokkal jobban vitt több mindent. Nálam volt már olyan is, hogy fekete volt a képernyő a játéknál, mert nem volt elég a VGA. Jóval a későbbiekben szomszédom többször is összerakatott gépet, vett Dual-cores processzort, aztán később Quad-coret is. Megismerkedtem egy csomó mindennel: szoftverek, játékok, hardware. Ezt mind a leleményességemben köszönhetem: neten ismerkedtem másokkal és barátok is rengeteget segítettek, konkrétan a szomszédomra és egy másik barátomra támaszkodhattam, neki köszönhetem, hogy értek a Hardwarehoz. (PC időszak)

Informatikus szerettem volna lenni, de az idő elteltével rájöttem, hogy ebből én kiszakadok és már nincs is semmi értelme, vagy oda sokat kell tanulni, mert nem érdemes karbantartónak lenni, mert manapság mindenki ért hozzá. Voltam kb egy évig 15-20-30 évesekből álló játékfejlesztő csapatban is, ott sok mindent tanultam, úgy 13 éves lehettem. Persze nem volt semmi fogalmam az egészről, de nagy élmény volt, sokáig tartott 0,5 – 1 évig akár. Mivel szinte én voltam a vezető (ami kissé vicces), sok mindent megtudtam, mert mindenkit kérdezgettem. Persze elenyésző a valóságtól. Értettem a hardwarehoz, rengeteg játékkal foglalkoztam: kipróbáltam őket, játszani nem nagyon szerettem velük. Sokat lógtam a szomszédban és néztem, ahogy játszik. Különösebben sem a hardwareval, sem a játékokkal, sem a szoftverekkel nem mentem semmire. Így éreztem, és bekerültem a középsuliba és szinte teljesen elenyészett, hogy engem érdekeljen komolyabban az informatika. Előtte pedig ez volt minden, ami én vagyok. Egy másik fordulóponthoz érkeztem kb 2010-11-ben. Mert újra oda jutottam, hogy mégis csak akarok vele foglalkozni, mert nem szabad, hogy ennyi év oda vesszen mindhiába. Meg persze idő közben kisebb-nagyobb mértékben foglalkoztatott a dolog, hiszen nem tudtam otthagyni teljesen az egészet. (Kezdetek: PC-től való elszakadás)

Valójában a gépes időszakaimról lehetne sokkal részletesebben is írni, külön írni, de igyekeztem tömör lenni, na meg én sem látok át annyira részletesen mindent. Egyszerűbb lenne ha venném a fáradságot, hogy még pontosabban megtudjam adni az éveket és a paramétereket... Volt egy csomóféle dolgom: (1) volt, amikor iszonyat hosszú ideig lógtam egy videojátékokkal foglalkozó oldalon és próbáltam érvényesülni rajta, mert ezt tartottam a legfontosabbnak: a számitástechnikát, semmi más nem érdekelt. (Büszke voltam magamra. Én voltam elvileg a legjobb az egész általános suliban. Legalább is elégedett voltak a tanárok velem. Nem sokat kellett tanulnom, viszont az, hogy van elmélet is, ezt kissé érdekesnek találtam, ismeretlennek és össze is zavart. Mivel minden tudásom a gyakorlatból szereztem előtte.) Meg persze gimiben is nagyban segített a gép. (2) Volt MSN időszakom, (2) volt online játék időszakom, mikor vagy egy évig egész nap előtte ültem és azt nyomkodtam. (továbbá) Voltak kisebb-nagyobb időszakok, mindent igyekeztem kipróbálni és egyes dolgoknál jobban leragadtam. Update: 2014/05/16 (3) Volt amikor programokkal foglalkoztam: Modellezés, Photoshop, Web-Programozás (HTML, PHP, Pascal, CCS...), Flash, Videoszerkesztés (sok idő eltolódással közöttük) (4) Sokat segített a gép a magam keresésében is: hiszen egy csomót beszélgettem másokkal, keresgéltem magam, meg hát a fészbúk… Szóval sokat lehetne erről írni. Így is igyekszek mindenre kitérni.

Mobiltelefonom nagyon későn lett, kb nyolcadik után. Nem tudott jóformán semmit, egy (1) Samsung M600-as volt (15e). Ekkor kezdtem a telefonokkal foglalkozni. Meg akartam tudni, hogy az én telom miért ilyen gyér és, hogy mik a lehetőségeim vele. Mikor tönkrement akkor nagyon sokáig egy nagyon (2) régi Nokiát kaptam ideiglenesként, de sokkal jobban szerettem, mert volt rajta Snake, retro érzésem volt vele és még lámpának is használhattam – szóval sokkal jobban kiszolgált, mint a másik. Papáméké volt, és érdekes mód nem zavart, hogy tré mobilom van. Ez a telo nagyon sokáig velem volt, egészen az (3) Xperia P-ig, ami kissé durva lehet, hiszen mások majdhogynem évente cserélték a telefonjaikat, mikor elkezdett még inkább a divatba jönni. Én szinte sosem használtam hívásra, nem volt kit hívni, a net meg ingyenes úgy is. Nagyjából a globális telefon forradalmat is átlátom, hiszen benne nőttem fel. Régen még a Symbian op. rendszer volt a menő, de asszem már akkor elkezdték osztogatni, hogy nincs rá annyi lehetőség. Én pedig mindig is egy olyan telefont szerettem volna, amire rengeteg alkalmazást lehet elérni (szóval lehet jól bővíteni), na meg persze álmom volt a 3D-s játékok is – de mindezt rövidesen meg is kaptam. 2008 óta létezik Android, ezzel a nyitott op. rendszerrel nagyon sokat fejlődött a mobil-világ. (Mobilokról)

De térjünk egy kicsit vissza a konzolokhoz. Vettem egy PSPt, ami nem tartott sokáig, csak pár hónapot volt nálam, még 2009-10 körül. Szilveszter előtt vettem. Később egy Xbox 360-ra ruháztam be, ez legalább egy évig nálam volt. Párhuzamosan volt még egyszer egy PSP, vettem, mert szerettem volna egy hordozható eszközt, amin lehet normálisan játszani. Valójában már nagyon rég óta megfogalmazódott bennem, hogy milyen eszközre lenne szükségem: és ez az eszköz pont a mai napokban ért el engem, az pedig az okostelefon. Persze ez már hosszú-hosszú évek óta jelen van, de most tudatosodott bennem, hogy én bezzeg erre vágytam régen, amikor csak ennek éltem. És majd ki is fejtem külön, hogy mire képes egy okostelefon, ha valaki ügyes. Az Xboxot elsőként egy 15 colosnál is kisebb TV-n játszottam, megszoktam és tök jó volt. Majd vettünk egy LCD TV-t, LG LF2510, 80cm, full hd névre hallgat (130K). Ezek után természetesen a TV-knek is igyekeztem utánanézni, na meg hát persze vásárlás előtt is. Próbáltam alapos lenni, nem akartam rácseszni a vétellel. A második PSP-t azért adtam el, mert az egyik analog húzott balra, szóval játékoknál szinte élvezhetetlen volt. Szerencsére megtudtam válni tőle, de eltartott egy darabig. Már akkor lecsengőben volt a PSP-k kora. (További konzolok)

Az Xbox 360-ant lecseréltem egy Ipod 2G-re, ami akkoriban ért 25 ezret is. Eszméletlenül tetszett és ekkor még jobban tudatosodott, hogy valami ilyesmi eszközre vágytam a PSP esetén is. Aztán fogta magát és bedöglött. Volt nekem egy MP5 lejátszom is. Igen, én valójában ezt kerestem: egy tökéletes kézi telefon/konzol kombót egy csomó lehetőséggel megspékelve. Nagyon elégedett voltam vele, de egy idő után beleuntam, hogy nem elég jó a fényereje, úgy néz ki, mint egy nagy téglalap, túl nagy és itt-ott csúnyácska azért mégis csak. (30-35e volt) Nem tudom, fél évet lehetett nálam esetleg, vagy kicsit többet. Lecseréltem egy Kodak Zi8-ra, egy full-hd pocket kamerára. - volt egy kisebb videos időszakom. Ezek után rengeteget kameráztam, amíg rá nem jöttem, hogy a régen megvett Fujifilm fényképező is képes kamerázni és még talán jobb is. Ez hugomé volt, de ő nem használta. Egyre kevésbé használtam a Kodak-ot. Azt hiszem párhuzamosan birtokoltam a PSP-t, a kamerát és az xboxot is, elég büszke voltam rá. Ez az időszakom volt a bizniszeim vége… Mert én ezeket a készülékeket használtam szereztem be, régen egy időben igyekeztem vásárolni dolgokat, átbújtam mindig egy csomó hirdetést. Szerintem 10-15 ezret minimum kerestem másolt lemezekkel. Meg egyszer egy iszonyat nagyot buktam is rajta. Ezek után kezdett el az lenni, hogy nem érdekelnek annyira ez elektronikai cuccok, mert foglalkozni kellene mással is. És ezek a rosszul elcserélt dolgok úgy, hogy nem volt nagyon hasznom rajta, az IPOD leértéktelenedett és be is döglött (azt hittem, hogy alaplaphibás), és a kamerát sem tudtam tovább passzolni, ez vezetett idáig. Meg elkezdtem megunni az örökös cseszelődést/stresszt az eladókkal/vevőkkel.

Lényegében azért vettem Xboxot, hogy ne kelljen PC-t fejleszteni, mert túl drága lett volna. Sokat álmodoztam és terveztem, hogy fejlesztek és veszek másik PC-t, de sosem jutottam oda. Vettem hát konzolt. Jó sok pénzem elment a DVD-DL lemezekre. Aztán a PC gondom megoldódott néhány évvel ezelőtt, kb 2012-ben vett anyám egy laptopot, mert neki kell dolgoznia rajta, de azóta is én használom. Egy csomó játék lemaradást be tudtam pótolni, amíg nem volt Xboxom és nem volt normális gépem – mert ez az időszak között volt egy nagy érdektelenség. Tele pakoltam játékkal és próbálgattam, újra nekiálltam nézegetni őket. Ekkoriban már réges-rég nem jártam át a szomszédomhoz, volt neki egy olyan időszaka, pár év, hogy fogta magát és otthagyta a gépezést teljesen és elkezdett helyette gyúrni. És kb úgy volt már vele, hogy tök ciki, aki a gépen lóg. Szóval vele sem tudtam semmit együtt csinálni. Elmaradt, lemorzsolódott. A másik barátnak meg sosem volt türelme játszani, vele nem is gyakran játszottam együtt. Ez a kisebb fellendülés után, pótlások után újra érdektelenné kezdtek a játékok válni számomra és kezdtem egyre inkább másra összpontosítani: a fejlődésemre.

A saját gépemet egy vakációzás után leégettem, így legalább fél évig a hugom gépénél lógtam, akkor jól tele is pakoltam cuccokkal. Megunták és 30K értékben kaptam új cuccokat: alaplapot, ramot és tápegységet. A videokártyát pedig ki tudtam cserélni a hugoméra, és így tökre megvoltam régebbi játékokkal, amíg meg nem lett a laptop: Toshiba Satellite L750D-169 Ez volt az első vétel, aminél azt mondtam, hogy ez igen, jó árért volt és nagyon elégedett vagyok.

Új alkatrészek: RAM: 1066 mhz 2gb Kingstone?, Codegen 450W táp, Gigabyte EP31-DS3L alaplap

Ló-futtában az elkövetkezőkben: A laptop után hugom vett egy tabletet, majd én vettem egy mobilt. Aztán megjavult az Ipod, jóba lettem a szomszédommal és kaptam kölcsönbe egy PS2-öt, nagyba gondolkoztam, hogy mi lenne a legjobb, kellene venni PS3-at és fel kellene frissíteni a tech dolgaimat, aztán vettem néhány kiegészítőket a mobilhoz.

Közelmúlt és a jelen időszak:

Körülnéztem a tabletek világában is, hugomnak rendeltünk kínából egy Ainol Novo 7 Venus névre hallgató tabletet. (35-45e) Erre a hatásra elkezdtem az androiddal is foglalkozni. Egyre inkább szerettem volna venni egy okostelefont, hosszú évek óta próbálom megtalálni a tökéletest, most úgy éreztem, hogy minőségben és árban is itt az idő. Mert természetesen mobilokkal is elkezdtem foglalkozni, fokozatosan egyre többet olvastam róluk, néztem teszteket. Aztán végre egy telefon, ami jól is néz ki és bivaly. Iszonyat sokat változtak a telefonok az évek alatt. Az Xperiával is elidőztem egy kis időt, ahogy a tablettel, próbáltam felfedezni őket. De valójában ez már az Ipodnál kezdődött… Aztán pár hónapja sikerült életet leheljek az Ipodba, aztán az IOS cuccok után újra utánanéztem, főleg a jailbreaknek. Sikerült minden. Hirtelen szomszédommal is jóban lettem, még mindig nálam van a PS2-je. Annyira nem volt időm használni. Konzolt még mindig nem akarok venni, mert másra is kell a pénz, még mindig előrébb helyezem a többi mást, mint a tech dolgok fontosságát. De egyre inkább húzok afelé, hogy újra megszeretem és még komolyabban utána nézek a lehetőségeknek.

Jelen pillanatban vagyok úgy, hogy kezdem bővíteni a mobil kiegészítőket és úgy érzem, hogy megtaláltam az ideális készüléket hosszú ideig. Nagyon sok lehetőség van az okostelefonokban, mint a fejlesztők és, mint a használók esetében.

Ami kimaradt: Hugomnak sokkal előbb volt telefonja, 30e-ért vett egy LG-t, aminek most hirtelen nem tudom a nevét. Nem is kérdezte, hogy milyet érdemes venni, ahogy a számítógépnél is, anyámékkal lerendezte… ezzel csak az a baj, hogy zsákbamacskássat játszottak, mivel nem értenek hozzá. Elég tré telefon. Nem is tudtam vele sajátosan fejlődni, előre haladni. Hugomnak 2-3 telefonja volt már össz-vissz, de egész jelentékteleneknek tartom. És természetesen alapvető DVD lejátszóval is volt dolgom, hugomé. Ő rengeteg filmet és rajzfilmet néz.

Másodkézből volt szerencsém kipróbálni normálisabban egy Xperia X10 Mini-t és egy ZTE-t is. Ezek nagyon régen voltak. 2011-es budapesti Conon sikerült kezembe venni egy PSP Vitát és láttam Kinectet és Wii-t is közelebbről. PS2 meg már hosszú évek óta volt haveromnak, csak kevés játéka volt és annyira jóba sem voltunk, szóval nem jártam át gyakran hozzá játszani.

Az évek alatt rengeteg mindenen gondolkoztam, mindegyik konzolnak vannak erősségei és hátrányai, számtalant ki szerettem volna próbálni, úgy hogy veszek. Wii-t majdnem vettünk is hugommal. Ő egyébként csak néha veszi rá magát, hogy nézzen játék közben, amúgy őt nem érdekli különösebben. Számítógépben és telefonban is rengeteget gondolkoztam, szinte mindig jött egy olyan gondolat, hogy most ezért és azért be vagyok zsongva, de általában leállítottam magam. Ha meg valamit vettem, akkor megpróbáltam mindent megtudni róla és a társairól is, ez többé-kevésbé össze is jött, de persze ez nem megy olyan gyorsan egyről a kettőre. Néhány ember szerint nem vagyok semmi, meg el vagyok kényeztetve, de ha bele gondolsz akkor ez nem is sok! Ha tudatos lettem volna és lett volna elég pénzem, ezt akár egy év alatt is meg lehetett volna tenni. Szóval miről beszélünk? Kissé csalódott is vagyok, de átgondolva mindez nem hiába volt, és elégedetnek kellene lennem. De pont ez miatt megyek mindig előre, ez hajt előre engem. A kíváncsiság és telhetetlenség. Bele írhattam volna sokkal részletesebben a játékfelesztésről is, vagy egyéb dolgokat, de azt hiszem ez nem az a cikk, úgy sem lehet ezt a sok évet egy cikkbe belenyomorítani tökéletesen, szóval még fogok erről írkálni.

Update: 2014/05/16. Átolvasva, néhány hiányosság pótolva, jobban áttekinthetőbb.