Izmal egy triológia. A világunkról szól, a múltunkról és a jövőnkről. Elmagyarázza, hogy miért tart a világ ott, ahol tart. Az első részt elolvastam, le lehet tölteni a netről. A másodikat nem találtam meg, így azt még nem ismerem. A harmadik ismét fennvan, és sokkal jobban tetszik az elsőnél. Tényleg mindenképpen ajánlatos elolvasni, nem hosszú, és nagyon érdekes dolgokról számol be. Ezeket a gondolatokat majd ki akarom fejteni egy következő bejegyzésben - már amennyi a fejemben van, egyszerre annyi mindennel foglalkozok, hogy minden elenyészik, és semmi - amúgy fontos - dolog nem marad fontosnak, veszít az értékéből, pedig nagyon fontos dolgok ezek.
Egyszerre foglalkozok az utazással (Skandinávia), festéssel, mindennapi gyúrással és étkezéssel, biciklizéssel és futással, többféle könyvolvasással (legalább 3-at egyszerre), sorozatnézéssel, különleges kaják tesztelgetésével, mindennapi találkozás baráttal, videojátékok játszásával (Witcher 3, Spore), blogozással, számmisztikával, enneagram könyv nyomtatással. Emelett járok iskolába, és nem nagyon tanulok. Járok havonta pszichiáterhez, és szedegetem úgy-ahogy a gyógyszeremet. Miközben nem beszélgetek senkivel fészbúkon. Barátnőm szakított velem. Minden nap jön át barátom gyúrni, gyakran biciklizek és futok. Valaki megsértődik azon, hogy nem találkozok vele. Valakivel meg találkozok (2 ember). Aztán kitalálom, hogy földrajz érdekelne, mint egyetemi tanulás. Meg kitalálom, hogy be akarom járni a világot, de kell pénz is, meg akarok túrázni... Aztán elkezdek beszélgetni emberekkel egy kicsit, majd abba hagyom. Néha askozok. Tegnap fordítottam random iskolában egy dalszöveget - ebbe is belevágtam. Egyik nap kellett segítenem bokrot vágni az udvarban. Akkor mostanában járok boltba is. Vettem egy gyümölcsfacsarót, kb 5x használtam, azóta nem vettem gyümölcsöt. Úgyhogy áll az életem? VAGY CSAK ÉN NEM VESZEM ÉSZRE, HOGY MEGY AZ? Mert mindig sírok, hogy nem csinálok semmit... de egy ideje igen is csinálom... és igen is csináltam mindig is, csak valahogy nem veszem észre. Azt hiszem, hogy semmti sem csinálok, pedig mindig haladok, csak lassan, és nem egy irányba... De tényleg, csak egy ideje kezdtem el tényleg csinálni valamit. Évekig semmit sem csináltam csak fészbúk, meg nem tudom, nagyon sokat bámulom a falat, illetve évekig lángolt az agyam a gondolataimmal... Minden esetre el akarok kezdeni élni, akarom irányítani az életemet, mert így nem érzem magam élőnek, embernek, férfinak, élni kiérdemlő embernek... Ja meg írkálok tevékenységi naplót is, bár elég hiányos, és azt sem tudom, hogy hol vannak a lapjai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése