Megemlítés
Írtam már, hogy nem fogok írni filmekről és egyéb műről különösebben. Ez igaz is. Nem fogom megerőltetni magam. Nem fogom kielemezni, de rövid véleményt, észrevételt írhatok, mert abba nem szakadok bele. Ez is egy ilyen iromány. Lejegyzem, hogy mik a gondolataim a Magam Uráról.
Zseniális egy film! Nekem nagy kedvencemmé vált. Már írtam róla ezelőtt egy bejegyzést, ezt be fogom ide másolni, viszont azóta változott a véleményem. Régebben többet vártam el tőle, most azt mondom, hogy nagyon jó film. Szerintem valami elcseszett hangulatomban lehettem és úgy ítélkeztem felette.
A főszereplő 30 körüli családos ember. Szeretné élni az életét, a múltba mered, hogy az milyen jó volt. Folyton berúgott, táncolt nőkkel, aztán talált valakit, akivel azt érezték, hogy komolyabb kapcsolat is lehet belőle. Jött a gyerek is. Meg ott az unalmas munka, az unalmas kollégákkal. Ki szeretne szakadni ebből a mókus kerékből. Általában futással vezeti le ezeket a feszültségeket. Család - munka, hétvégén futás és kirándulás a természetben. Végig monológokat hallhatunk tőle, illetve az egész film teljesen naturalisztikus.
Én is éreztem már úgy magam nagyon sokszor, hogy arra vágyok, hogy egyedül lehessek, csak én magam. Ugyan úgy el akartam szakadni a megkötöttségektől már rengetegszer. És ugyan úgy félek attól, hogy nem szeretnék családos lenni. Mert egyszer fognám magam és lelépnék. Én úgy veszem, hogy ez a film nekem szól. Rólam szól, az egyes problémáimról, és a főszereplő is hasonló hozzám, legalább is mindenképpen introvertált. Hihetetlenül jó film, nagyon szeretnék még ehhez hasonlókat látni. Tökéletesen össze van rakva.
Már nem gondolom azt, mint amit a vélemény részben kifejtettem. Nem gondolom, hogy a lezárás többértelmű lenne. Nem gondolom azt sem, hogy ennél többet kellett volna elvárni.
Amikor láttam a moziban - véleményem - TOVÁBB!
"Nekem egy mozizásnak teljesen megfelelt. Nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy melyik nézőpont jobb a másiknál, szerintem akkor gazdagodsz leginkább ha minden lehetőséggel élsz. Két filmhez tudnám kapcsolni, és ezáltal egy csoportot alkotnak.
Kb a csoport meghatározása: "filmek melyekben a főszereplő a természetbe vonul, hogy rendezze lelki problémáit vagy magára találjon" Két filmet ismerek, amik erről szólnak: Vadon, és Út a vadonba.
Mindhárom filmnek megvan a saját jellegzetessége. Az Út a vadonbant találtam hozzám a legközelebb állónak. (Legalább is csak egy részét, magát a filmet nem). A főszereplő nem is tért vissza, nagyon komolyan gondolta, konkrétan a társadalomból akart kimenekülni, a többiek csak egy rövidebb kitérőnek használták az útjukat. Az Út a vadonban nem halljuk a karakter gondolatait, és ezt például nagyon hiányoltam benne.
A Magam Ura a maga módján nagyszerű: mert hétköznapias és így képes magával ragadni, viszont én még az ennél mélyebb gondolkodást, a hosszabb tartalmat, és valami lezárást vártam volna. (Így erőteljesen nyitva maradt a dolog - bár lehet pont ebben van a vonzereje: vajon változtatni fog az életén? Gondolom pont ezt a szerepet szánták neki.)
A mélységnek a hiányát kompenzálja a karakter közelsége: a gondolatok megléte és a natutalisztikussága, illetve a hétköznapiasság, nekem ezek nagyon tetszettek. Végülis a karakter egy egyszerű ember volt, ha már évek óta mélyebben használta volna a gondolkodását, talán nem jut el idáig.
Viszont én arra lennék kíváncsi, hogy mikor találok egy nagyon hozzám közel álló filmet. Ha már szabadfilmről beszélünk, és kis költségvetésről: akkor igazán használhatnák a képzelőerejüket, és valami óriásit csaphatnának az asztalra.
Vihettek volna bele valami lendületet, hogy a mondanivalója sokkal erőteljesebb legyen mindenki számára - és ezáltal emberek gondolkozzanak el az életükön. De ez így szerintem sokkal kevésbé történt meg. Ha már a hétköznapokat kívánta megragadni, akkor legalább lett volna egy sokkal erősebb ereje. - meg ha már nem mélyen filozofikus.
Keverhetnénk a jó dolgokat a hasznossal, az tutira bejönne.
Számomra nem volt elég erős ereje, és mélysége sem. De ez nem azt jelenti, hogy nem gazdagodtam tőle. Én várok túl sokat - és ez nagyon szubjektív vélemény. Ha ezt a filmet felturbozták volna hosszabb tartalommal, több cselekménnyel, több mélységgel, akkor azt mondom, hogy egyenesen tökéletes film lenne. Így nem tudom, hogy mit kezdjek vele, hagyom ülepedni.
De ha az Út a vadonnal hasonlítsuk össze, akkor az csak az alap dolgokban állt hozzám közelebb: a társadalomból való kivonulással nyert meg, de maga a többi dolog (a történések tartalmán kívül - mert jobb, mint a Magam Urában) - nem igazán tetszett, a Magam Urát a felsorolt dolgok miatt értékesnek találom. És ilyen szempontból tovább menve - elsődleges a három film között. Alap gondolatban tehát az Út a vadonban sokkal jobb benyomást keltett, viszonta kivitelezése miatt mégis a Magam Ura sokkal tetszetősebb. (Na ezt rendesen megcsavartam - hatással van rám a fáradság.)
Viszont az is tény, hogy a hétköznapias felvonultatás (kiinduló pont) is ugyan ennyire meggyőző lett volna - ha mélyebb filo tartalmat töltenek hozzá, illetve cselekményt: több minden történik vele. Lehet sokkal jobb lett volna.
(Nézek mindent, ami értékelhető. Például a belevitt tartalom összetettségét - ez filmbeli dolog. Leginkább fontos, hogy a személyemhez közel álljon - a szubjektív érékelés és az átélt élmények, amit nyújtott a film stb.)
Nos ezt egy rövid visszajelzésnek szántam. Ha hosszút írok, akkor mindent aprólékosabban végigelemzek. Ehhez nem volt kedvem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése