Minden (élő/élettelen) az anyag korlátai közé van zárva.
Mindenki és minden, akit ismersz, és amit érzékszerveiddel közvetlenül tapasztaltál ebből a világból egyetlen egy megkerülhetetlen zárkába van száműzve, amit ezer lakattal zártak le, és ezt az egy dolgot ténylegesen nem lehet megkerülni. Hogy is lehetne, ha ez az alapja mindennek? Próbálkoznak vele egyes mesterek, illetve állítólag a halál után sikerrel járhatsz (jogos lenne a kérdés, hogy ha a tudattal rendelkező lényeknek - embereknek - megadatott, más élőlényeknek miért nem? vajon ez nem utal az emberi képzelet kicsinyességére? hogy ő áll a mindenkori élet középpontjában, és minden más mellékes szerepet tölt be?), de senki sem állíthatja biztosra. Mindenki és minden az anyagba van belezárva. Ha darabjaira bontjuk az élő/élettelen dolgokat, a legparányibb részecskék is bizonyos alakot felvéve valamilyen anyagból állnak. Az egész világ anyagokból tevődik össze, az élettelen dolgok és az élők egyaránt. A szilárd testek, a folyékonyak, a légneműek, mind és mind. Nem cáfolom, hogy az anyagon kívül nem létezhet más, de az mindenki számára nyilvánvaló tény, hogy ezen univerzumban léteznek anyagok, és a kézenfekvő tapasztalat szerint minden ebből van. "Összegyúrt sárból." A "lehelet" már-már vallási színezetű, és egyes szakemberek szerint egyáltalán nem szükséges az élethez.
Kémiai és biológiai szerkezetek.
Kémiai és biológiai szerkezetek.
Vajon élő, lélegző, tudatos, tudattalan gépek lennénk? Vagy miről van szó valójában?
megjegyzés: a videóra lehetne írni megjegyzést + hozzáfűznivalót
Az emberek is anyagból vannak, és szabályok mentén épülnek fel.
Mi emberek sem vagyunk kivételek, anyagból vagyunk, méghozzá különböző kisebb és nagyobb építőelemekből állunk össze egy egésszé. Példaként véve egy épületet, az emberi építmények alapja sztereotip módon a beton, a malter, a tégla, a gerendák, a cserepek. Ezen építőanyagok egy adott szabályosság, egy bizonyos séma mentén helyezkednek el, és így alkotnak egy adott dolgot, mondhatnánk alaprajz alapján jönnek létre, aminek bizonyos anyagok az építőkockái. Hogyha kívülről, akkor belülről is szabályszerűségeknek kell lenniük. A logika szerint az emberi belső felépítésében sem szabadna akkor káosznak uralkodnia, illetve ha kívülről fel vagy valahogy építve, akkor belülről is valahogy fel kell, hogy épülj. Az igazság az, hogy ez valójában így is van! Nem csak külsőleg, hanem belsőleg is rendezett szabályszerűség lép érvénybe. Semelyikünk személyisége nem egy összedobott személyiségi jegyek halmaza, senki sem egy kerek egész, csupán egymással összeegyeztethető tulajdonságok halmaza, ellentéteseké nem. És ha elfogadjuk azt, hogy minden az egyenlőségre törekszik, akkor feltételezhetjük, hogy ha létezik X dolog a természetben, akkor az ellentétes Y dolognak is kell valahol léteznie! Ez emberekre is érvényes.
Mindenki azonos alapokra van építve, mégis más kívülről és belülről.
Az emberi lények csontból, húsból, vérből, bőrből, végtagokból... állnak, ezt mindenki ránézésre megállapíthatja. Mindenki egy alapformába van öntve - ugyan merően eltéréssel jövünk létre egyes emberekhez viszonyítva -, de alapjaink azonosak: az emberekre vonatkozó szabályszerűségek és minták. Az emberek azok emberi vonásokkal rendelkeznek. Ha nem lennének közös vonásaink, akkor nem lennénk emberek, nem tudnánk egymást megkülönböztetni, nem mondhatnánk a másikra azt, hogy ő egy ember. Nem lenne semmiféle formánk. A mutánsok pedig élettelenek, nem sokáig élnek meg, csak a legelőnyösebb tulajdonságok, ez az evolúció-elmélet alapja. Az emberek emberi vonásokkal rendelkeznek, így hívhatjuk őket embereknek. És ha cigánykereket vetsz, ha fejbe lövőd magad, akkor sem tudsz elmenekülni ezen tények alól. Korlátolt vagy, és állítólag pont ezen okból vagy szabad. Mindenki más látszólag, de ez is szabályos, és lekövethető módon történik.
Mint írtam, az emberek emberi vonásokkal rendelkeznek, és többé-kevésbé mindenki hordozza ezen tulajdonságokat, főleg az evolúciónak köszönhetően. Szép apránként haltak el tulajdonságok és jellemzők, illetve maradtak életben. Beleégett az emberek tudatalattijába ezek, másfelől pedig egyes kényszeres mechanizmusok jöttek létre, amiktől elég nehéz megszabadulni. Ér egy inger, és azon nyomban úgy reagálsz rá, ahogy a tudatalattid diktálja azt.
Az emberi lények csontból, húsból, vérből, bőrből, végtagokból... állnak, ezt mindenki ránézésre megállapíthatja. Mindenki egy alapformába van öntve - ugyan merően eltéréssel jövünk létre egyes emberekhez viszonyítva -, de alapjaink azonosak: az emberekre vonatkozó szabályszerűségek és minták. Az emberek azok emberi vonásokkal rendelkeznek. Ha nem lennének közös vonásaink, akkor nem lennénk emberek, nem tudnánk egymást megkülönböztetni, nem mondhatnánk a másikra azt, hogy ő egy ember. Nem lenne semmiféle formánk. A mutánsok pedig élettelenek, nem sokáig élnek meg, csak a legelőnyösebb tulajdonságok, ez az evolúció-elmélet alapja. Az emberek emberi vonásokkal rendelkeznek, így hívhatjuk őket embereknek. És ha cigánykereket vetsz, ha fejbe lövőd magad, akkor sem tudsz elmenekülni ezen tények alól. Korlátolt vagy, és állítólag pont ezen okból vagy szabad. Mindenki más látszólag, de ez is szabályos, és lekövethető módon történik.
Mint írtam, az emberek emberi vonásokkal rendelkeznek, és többé-kevésbé mindenki hordozza ezen tulajdonságokat, főleg az evolúciónak köszönhetően. Szép apránként haltak el tulajdonságok és jellemzők, illetve maradtak életben. Beleégett az emberek tudatalattijába ezek, másfelől pedig egyes kényszeres mechanizmusok jöttek létre, amiktől elég nehéz megszabadulni. Ér egy inger, és azon nyomban úgy reagálsz rá, ahogy a tudatalattid diktálja azt.
Hiú állat vagy, aki a dolgát végzi, és nem pedig...
Te is egy állat vagy, aki történetesen elkülönítette önmagát a többi élőlénytől. Hiú állatok vagyunk, akik azon okból, hogy rendelkezünk tudatos énnel, és képesek vagyunk gondolkodni a miérteken: értékesebbnek tartjuk magunkat, és elszigetelve élünk más élőlényektől, mint valami vidéki nagyurak, akik a világi szennytől zárták el magukat annak idején, és zárt rétegeket alkottak. Egyesek más embertársaiknál is értékesebbnek vélik saját magukat, mert esetleg ügyesebbnek képzelik magukat egyes dolgokban. Minden állat tudja, hogy mi a dolga a világban, de paradoxon módon csak az ember bolyong a kiűzetés óta, csak mi nem találjuk a helyünket, mi vagyunk azok, akik saját magunkat, és a környezetünket pusztítjuk, nálunk nincs ostobább állat. Minden állat funkciókat tölt be, arra, ami a dolga az életben, és ez minden állat számára más és más. Más állat számára táplálék, vagy éppenséggel valamilyen módon segíti az életét. Az emberek tudattal rendelkező lények, így logikus lenne azt mondani, hogy saját magunk hozhatjuk létre a körülményeket, a céljainkat, az életünk értelmét. Hiszen lényegében mindent mi magunk hozunk létre, amit befolyásolhatunk. Ez embernek lenni terheibe ez is benne van.
"Kösd fel magad a legmagasabb fára, hogy mindenki tisztán lássa: te vagy a legostobább állat ami bele mar a saját húsába" - Hanoi: A legmagasabb erdő
"Kösd fel magad a legmagasabb fára, hogy mindenki tisztán lássa: te vagy a legostobább állat ami bele mar a saját húsába" - Hanoi: A legmagasabb erdő
A valóság súlya...
De megsúgnám akkor a valóságot, csak bírd is el a súlyát, mert nem lesz könnyű, előre figyelmeztetlek... Sokan nem képesek meghallani a valóságot, mert elviselhetetlen fájdalommal jár. Ezért hozta létre az elméd az EGO-t, illetve a nagyobb lelki sérüléseket védelmező védelmi-mechanizmusokat, miszerint nyugtatod a lelked, hogy nincs veled semmi baj. A primitív elme veszi úgy a dolgot, hogy valaki más a hibás, és nem teszi fel magának a kérdést, hogy vajon ő lehet e a hibás. Külső tényezőket hibáztat, és nem veszi észre, hogy ő hibázott, ezzel felmentve a felismerést, és meggátolva a fejlődést. Például: másokat, a sorsot, az Istent. Az igazság pattogó parázs, önmagunk kárára nem vagyunk őszinték magunkkal, és gyakran másokkal sem.
A dolgok másak és nem jobbak vagy rosszabbak. Minden viszonylagos. Nem lehetsz mindenben a legjobb. Mindig vannak kivételek. Vannak társadalmi különbségek, és egyéb hátrányos helyzetek is.
Nincs olyan egyöntetűen, hogy te jobb vagy a másiknál, mert minden viszonylagos. Ha te azt állítod, hogy jobb ember vagy Pistánál, neked valószínűleg nincs igazad. Mert lehet, hogy te gyorsabban vágod össze a fát vagy, mert téged érdekelnek a nők, őt meg látszólag nem foglalkoztatják. Ettől még lehet, hogy sokkal értékesebb nálad. Persze a hétköznapi éltben azért könnyen meg lehet különböztetni értékes és kevésbé értékes embereket egymástól, például úgy, hogy milyen teljesítményt nyújt sokak által fontos körökben. Meg lehet egymást rengetegféle módon különböztetni, de attól maga az, hogy nem lehetsz mindenkinél mindenben a legjobb: ez tény, és nem lehet rajta változtatni. Mindig jön valaki, aki bizonyos dolgokban jobb nálad, ugyan úgy olyan is, aki rosszabb helyzetben van. Ezért logikus azt is mondani, hogy érdemes elégedetnek lenned azért, amid van, mert vannak, akiknek még ez sincs. Léteznek mélységek és magaslatok, illetve társadalmi különbségek, és esetlegesen hátrányos helyzet, például egészségügyileg nem vagy teljes. Itt megjegyezném azt, hogy mindig léteznek kivételek, illetve anomáliák. Az emberek nem azonos helyzetből indulnak, nem azonosak a képességeik sem teljesítményben, sem tulajdonságokban, így elég nehéz összehasonlítani őket minőségileg. Egyetlen dologban viszont jogosan össze lehet őket hasonlítani, és ez különbözteti meg valójában az embert az állattól.
Az emberi érték jogos mérője.
Ki tudja-e használni az adott lehetőségeit, helyzetét, képességeit. Ki tudja-e hozni a maximumot az adott helyzetből, vagy sem. Milyen életet él. Milyen döntéseket hoz, milyen tettei vannak. A (tudatos és építő) cselekedetek a legfőbbek.
Bárhogy vergődjek, ugyan olyan selejt vagyok, mint bármelyikünk
Ne felejtsd el, hogy ahogy a bejegyzés szerzője, úgy te is ugyan annyira halandó, esetlen, és szerencsétlen vagy, mint bárki más, akit megismertél eddigi életed során. Senki sem tökéletes, mindenki tökéletlen. És nagyon fontos azt is megjegyezni, hogy mindenki más! Önmagában nem jobb, nem kevesebb, hanem más! Nincs más teendőnk, mint az, hogy ezt elfogadjuk, és ennek ellenére is próbáljuk meg a legtöbbet kihozni az életünkből.
Bárhogy vergődsz: annyira vagy szerencsétlen, mint bármilyen más leszületett ember. Társadalmilag, képességekben eltérő vagy másokhoz képest, de önmagában véve saját magad határozod meg az értékedet, és csupán ezt lehet egyenlő joggal értékelni. A cselekedetek... ezen dolog a legnehezebb a világon, cselekedni...
Különb vagy-e másoktól (mert érzel vagy gondolkodsz)?
Ha nem cselekszel, ugyan olyan elcseszett vagy, mint azok, akik ugyan ezen az úton járnak, hiába gondoltál rá, hiába érezted, nem cselekedtél. Mindenféle kifogás hasznavehetetlen, beszélni és gondolkodni egy adott dologról mindenki képes. Mindenki képes meghalni, de igazán élni csak egy maréknyian képesek.
Ezt fogd már fel, és mindenki másnál joggal érezheted magad különb embernek! Addig felejtsd el. Ha érzel vagy gondolkodsz az csak annyit jelent, hogy emberi vagy, de nem azt, hogy jobb. Ugyanis bármelyikkel ugyan úgy lehet érvényesülni az életben, mivel ezek csak stratégiák. Mindenki képes megfelelően életben maradni, bármelyik is legyen számára a domináns jegy.
(Prioritás, érted? Az EGO-n csak túllépve leszel igazán emberré. Nagyokat álmodozol? Ha mellette nem cselekszel, akkor belefulladsz a saját EGO-d teremtette szélsőségbe. Erről majd később részletesebben is.)
Ezt fogd már fel, és mindenki másnál joggal érezheted magad különb embernek! Addig felejtsd el. Ha érzel vagy gondolkodsz az csak annyit jelent, hogy emberi vagy, de nem azt, hogy jobb. Ugyanis bármelyikkel ugyan úgy lehet érvényesülni az életben, mivel ezek csak stratégiák. Mindenki képes megfelelően életben maradni, bármelyik is legyen számára a domináns jegy.
(Prioritás, érted? Az EGO-n csak túllépve leszel igazán emberré. Nagyokat álmodozol? Ha mellette nem cselekszel, akkor belefulladsz a saját EGO-d teremtette szélsőségbe. Erről majd később részletesebben is.)
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
MAGYARÁZAT!
Elmagyarázok néhány dolgot, bár szerintem a logika alapján rá lehet jönni, de minden esetre felvázolnék eddig kimondatlan dolgot, illetve elmagyarázom a bejegyzés lényegét, célját. CSAK ÚGY OLVASD -, hogy tisztában vagy vele: ha elolvasod ezt a (spoiler) részt, akkor saját magadat gátoltad meg abban, hogy gondolkozz a cikk felett. Jobban teszed, ha előbb gondolkodsz, és utána olvasod ezt el.
(1) Összefoglalva:
Az egész bejegyzés lényege az, hogy minden ember összességében azonos önmagában: ember. Az emberek azok csak emberek lehetnek. Ahogy minden élő és élettelen dolog a világban anyagból épül fel, úgy az ember is. Vannak meghatározó közös vonások, illetve egyénekre lebontva mégis mások - különbözőek. (Megvan a harmónia: azonosak és különbözőek is!) Olyan élőlények, akiket különféle szabályok-, és rend mentén vannak külsőleg és belsőleg felépítve, ezek lekövethetőek. A személyiségük jegyei egymással logikus és megférő viszonyt ápolnak, így szélsőségesen ellentétes jegyek nem igazán vannak egy emberben. Mivel létezik "A" a természetben, így kell léteznie "B"-nek is, az ellentétének, és ez az emberekre is érvényes. Ebből az adódik, hogy AB a természetben nem létezik, viszont A és B árnyalatai és ezeknek az ellentétes (szélsőségei) léteznek. Az embereket nem lehet egyöntetűen összehasonlítani egymással, mivel "A"-nak teljesen mások a funkciói és a feladata, mint a "B"-nek, ezért nem létezik jobb vagy rosszabb, csak más. Mindig lesz olyan, aki valamiben jobb a másiknál. Viszont mégis léteznek mélységek és magaslatok, illetve többféle szempontból hátrányos helyzet (pl: társadalmi, egészségügyi, élettérbeli, időbeli - az utóbbi kettőt meg sem említettem még). Az emberek ugyan olyan élőlények, mint a Földön bárki más, annyi különbséggel többek közt, hogy a tudatukra ébredtek. Mivel mindenki más, és más kiindulópontból indul, így az emberi érték fokmérője az élet egyik legalapvetőbb, legfontosabb dolga: a cselekvés. Mivel saját maguknak teremtik meg az alap életkörülményektől kezdve mindent, így a saját dolguk az is, hogy célokat tűzzenek ki maguk elé, és nem pedig az, hogy az életnek bármi köze is lenne velük. A saját kezükben van az életük, sorsuk, döntéseik stb.
(2) Mire fel ez a bejegyzés cím, ez a pirossal kiemelt mondat, és eleve a bejegyzés értelme micsoda?
Az egész a logikára, és régi, de szerintem állandó és mindmáig helytálló megfigyeléseken alapszik, illetve vannak benne rendesen ki nem mondott dolgok annak érdekében, hogy az olvasó gondolkodik is.
- Azért kellett mindezt leírjam, hogy bebizonyítsam, hogy az ember az kizárólag emberi, és semmi több.
- Ha én azt állítom magamról, hogy elcseszett vagyok, akkor majdnem azt állítom, hogy mindenki elcseszett. (Csak azért majdnem, mert nem mindegy, hogy a tiszta kiinduló pontot nézzük a születést semmiféle más tényezővel, vagy a befolyásoló tényezőkkel együtt, mert akkor lehetek JELENLEG elcseszett, mert ilyen életet élek - és márpedig az életem engem minősít, és így elcseszett vagyok, de önmagában véve nem lehetek az, mert nem születhettem elcseszettnek még akkor sem, ha fél karom van, és max a társadalom tehet ez miatt engem elcseszetté.) Mivel én ember vagyok, így azt is mondom egyúttal, hogy a többi ember is elcseszett (mivel emberi vagyok, és a többi ember is emberi).
Én = ember = emberi vagyok.
Ha Én = elcseszett, akkor emberek = elcseszettek, mert Én = ember és emberi.
(Tiszta kiinduló pont. Senki sem születik elcseszettnek. Az elcseszettség viszonylagos, társadalmi, és minden ember számára vannak lehetőségek az életben, ha leszületett, ha hátrányos, ha nem.)
- És ha azt állítom, hogy az emberek elcseszettek, akkor vele azt is állítom, hogy én is elcseszett vagyok, mert én is ember vagyok. De ha bele gondolunk logikusan és törekedve a nyilvánra, akkor rájövünk könnyedén, hogy kollektíven az emberek nem elcseszettek, és így én sem vagyok az, mindenki kizárólag emberi, mivel emberekből vagyunk. Ez az egész elég logikus.
Az összes ember nem lehet elcseszett, mert nem lehet azt mondani, hogy az ember teljesen feleslegesen élt, hogy ne lenne semmi értelme, legalább ők maguknak semmi értelmet ne találtak volna a létük alatt. Mivel te is egy ember vagy, így te sem vagy született elcseszett, még akkor sem ha hátrányosan indulsz. Az élet nem lehet verseny, hiszen nem lehetsz mindenből a legjobb, viszonyítás az egész.
---> Következik ebből:
- Így nem szabad saját magunkat lekicsinyíteni, mert ugyan úgy értékesek vagyunk, még akkor is, ha másoknak érezzük magunkat, vagy hátrányosnak. Annyira vagyunk legalább értékesek, amennyire emberiek lehetünk. És az embereknek ugyan vannak emberi hibái, mert nem tökéletesek.
Eddig összefoglalva:
- Az emberek nem elcseszettnek születnek.
- Senki sem elcseszett, csupán emberi.
- Mindenkinek van lehetősége kihasználni a lehetőségeit (hátrányos helyzetű / ép) ha megszületett. A lehetőséget lehet úgy venni, hogy maga az Élet, és annak az élése, a tapasztalatok szerzése az érték.
- Ne kicsinyítsük le, mert képes vagyunk arra, mint a legtöbb ember.
De mégis vannak különbségek emberek között. Mi az, akkor ami a mérője ennek?
- Cselekedetek, tettek.
- Életét milyen minőségben élte.
(Mivel két másságot nem lehet összehasonlítani, de ezeket összelehet minőségileg).
(3) Ki nem mondott dolgok:
- Ahogy saját magamnak szól a bejegyzés, úgy mindenkinek szól. Ez is egy kapcsolat.
- Provokatív címnek tűnhet, de benne van az egyenlőség és a ha. Feltételezem magamról, hogy selejt vagyok, ha ez vagyok, akkor mindenki az. De mivel logikára épül ez az egész cikk, ez így elég hibás kijelentés, és pont erre próbálom felhívni a figyelmet. Ez egy általános vélekezése az embereknek magukról, és mindez hibás. Mivel önmagukban nem hibásak, max abban, ha nem cselekednek. De mivel az ő életük, és ők tűzik ki a céljaikat, így lényegében semlegesek.
- Nem létezik tökéletes - így ezt mindenki fogja fel. Nincs teljes egész, mindenki egy szeletet képvisel. Egy A-t és egy B-t. A és B két szögegyenes szélsőség nem létezik egyben valószínűleg tudatosan felépítve sem.
- Az a cél, hogy elfogadd, hogy azonos vagy a többiekkel. Ha te selejt vagy, akkor azt mondod, hogy a többi is selejt. De mindez logikailag nem helyes, esetleg érzelmileg tűnik annak.
- Az egész a szubjektívumból ered, de egyetemest teremt.
A legfontosabb mondanivalója a bejegyzésnek:
(2) Mire fel ez a bejegyzés cím, ez a pirossal kiemelt mondat, és eleve a bejegyzés értelme micsoda?
Az egész a logikára, és régi, de szerintem állandó és mindmáig helytálló megfigyeléseken alapszik, illetve vannak benne rendesen ki nem mondott dolgok annak érdekében, hogy az olvasó gondolkodik is.
- Azért kellett mindezt leírjam, hogy bebizonyítsam, hogy az ember az kizárólag emberi, és semmi több.
- Ha én azt állítom magamról, hogy elcseszett vagyok, akkor majdnem azt állítom, hogy mindenki elcseszett. (Csak azért majdnem, mert nem mindegy, hogy a tiszta kiinduló pontot nézzük a születést semmiféle más tényezővel, vagy a befolyásoló tényezőkkel együtt, mert akkor lehetek JELENLEG elcseszett, mert ilyen életet élek - és márpedig az életem engem minősít, és így elcseszett vagyok, de önmagában véve nem lehetek az, mert nem születhettem elcseszettnek még akkor sem, ha fél karom van, és max a társadalom tehet ez miatt engem elcseszetté.) Mivel én ember vagyok, így azt is mondom egyúttal, hogy a többi ember is elcseszett (mivel emberi vagyok, és a többi ember is emberi).
Én = ember = emberi vagyok.
Ha Én = elcseszett, akkor emberek = elcseszettek, mert Én = ember és emberi.
(Tiszta kiinduló pont. Senki sem születik elcseszettnek. Az elcseszettség viszonylagos, társadalmi, és minden ember számára vannak lehetőségek az életben, ha leszületett, ha hátrányos, ha nem.)
- És ha azt állítom, hogy az emberek elcseszettek, akkor vele azt is állítom, hogy én is elcseszett vagyok, mert én is ember vagyok. De ha bele gondolunk logikusan és törekedve a nyilvánra, akkor rájövünk könnyedén, hogy kollektíven az emberek nem elcseszettek, és így én sem vagyok az, mindenki kizárólag emberi, mivel emberekből vagyunk. Ez az egész elég logikus.
Az összes ember nem lehet elcseszett, mert nem lehet azt mondani, hogy az ember teljesen feleslegesen élt, hogy ne lenne semmi értelme, legalább ők maguknak semmi értelmet ne találtak volna a létük alatt. Mivel te is egy ember vagy, így te sem vagy született elcseszett, még akkor sem ha hátrányosan indulsz. Az élet nem lehet verseny, hiszen nem lehetsz mindenből a legjobb, viszonyítás az egész.
---> Következik ebből:
- Így nem szabad saját magunkat lekicsinyíteni, mert ugyan úgy értékesek vagyunk, még akkor is, ha másoknak érezzük magunkat, vagy hátrányosnak. Annyira vagyunk legalább értékesek, amennyire emberiek lehetünk. És az embereknek ugyan vannak emberi hibái, mert nem tökéletesek.
Eddig összefoglalva:
- Az emberek nem elcseszettnek születnek.
- Senki sem elcseszett, csupán emberi.
- Mindenkinek van lehetősége kihasználni a lehetőségeit (hátrányos helyzetű / ép) ha megszületett. A lehetőséget lehet úgy venni, hogy maga az Élet, és annak az élése, a tapasztalatok szerzése az érték.
- Ne kicsinyítsük le, mert képes vagyunk arra, mint a legtöbb ember.
De mégis vannak különbségek emberek között. Mi az, akkor ami a mérője ennek?
- Cselekedetek, tettek.
- Életét milyen minőségben élte.
(Mivel két másságot nem lehet összehasonlítani, de ezeket összelehet minőségileg).
(3) Ki nem mondott dolgok:
- Ahogy saját magamnak szól a bejegyzés, úgy mindenkinek szól. Ez is egy kapcsolat.
- Provokatív címnek tűnhet, de benne van az egyenlőség és a ha. Feltételezem magamról, hogy selejt vagyok, ha ez vagyok, akkor mindenki az. De mivel logikára épül ez az egész cikk, ez így elég hibás kijelentés, és pont erre próbálom felhívni a figyelmet. Ez egy általános vélekezése az embereknek magukról, és mindez hibás. Mivel önmagukban nem hibásak, max abban, ha nem cselekednek. De mivel az ő életük, és ők tűzik ki a céljaikat, így lényegében semlegesek.
- Nem létezik tökéletes - így ezt mindenki fogja fel. Nincs teljes egész, mindenki egy szeletet képvisel. Egy A-t és egy B-t. A és B két szögegyenes szélsőség nem létezik egyben valószínűleg tudatosan felépítve sem.
- Az a cél, hogy elfogadd, hogy azonos vagy a többiekkel. Ha te selejt vagy, akkor azt mondod, hogy a többi is selejt. De mindez logikailag nem helyes, esetleg érzelmileg tűnik annak.
- Az egész a szubjektívumból ered, de egyetemest teremt.
A legfontosabb mondanivalója a bejegyzésnek:
Cselekedj, és így válsz különb emberré!
(Ez önmagában nem tökéletes, és szín tisztán nem elegendő, de legyen ez a legfőbb, és elsődleges a prioritásban, aztán a párja: az álmodozás, a magasabb célkitűzés.)
- - - - -
A későbbiekben részletesebben ki lesznek a következők fejtve:
-
-
-
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése