2016. április 10., vasárnap

2014: Amerikai psycho c. film - elemzés erkölcsi szempontból


2014 környékén írtam eme dolgozatot etika órára, négyest zsebeltem be érte. Szerintem ma már nem mernék egy ilyen munkát kiadni a kezem közül, vissza nézve, csak fogom a fejem.

Az Amerikai Psycho névre hallgató agyszülemény az emberek elméjébe legalább annyira beleköltözött, mint egy nem várt vendég, egy pók a sarokban. Hirtelen bukkant elő a semmiből. Elűzni sem könnyű, szó nélkül visszaköltözhet, engedélyt nem kér. A szoba sarkában szövögeti hálóját csendben, ha az embereknek nem is, de a legyeknek halálosan árthat. Egy vadállat, aki éhes. A ragacsos hálójába csalogatja áldozatát, ha odatéved a szerencsétlen, annak nincs menekvés. Az-az, aki olvasta a könyvet szélsőséges véleménnyel gazdagszik. Egy kicsit több lesz tőle. Senki nem ül megdermedve vélemény nélkül, senki nem kerülheti ki, ha egyszer beleragadt a „hálóba”. Két tábor alakulhatott csak ki: akiknek tetszett, és akiknek nem. Mindenkinek van véleménye, mert vagy leragadt a felszínes brutalitásnál, vagy sikerült mélyebbre hatolni a horroron és felcsendült előtte a drámaiasságában rejlett értékek.

A könyv az egész világot villámgyorsan, futótűzként járta át, maga után pusztítást hagyva… A leszerződtetett kiadók az olvasása után meghátráltak, és elálltak a publikálástól, de végül kiadták. 1991-ben került a könyvesboltok polcaira, az olvasók örömére vagy bánatára. Kilenc évvel később a szörnyűséget mozivászonra vitték, ugyan sokkal óvatosabban. A cenzúra nem engedte volna megfilmesíteni. Az elviselhetőség küszöbét átlépni kívánó nyersességet a vizuális látvány kedvelői nem „élvezhetik” úgy, mint akik elolvasták. Rengeteg velejéig romlott jelenet kimaradt a filmből. Az elemzés során a könyv és a film is helyet kap, ugyan a könyv végéig még nem értem el, de olvastam eleget róla, hogy mindkettőt elemezni tudjam előtérbe helyezve az erkölcsi kérdéseket.

Patrick Bateman a történet éltetője. Egy amerikai 27 éves befektető. Egy olyan ember, akinek könnyen jött a siker, és elszállt magától.
- A „bate” szó jelentése a google fordító szerint „csáva”. A szó eredete: (A tímár a gödörbe csávát öntött, majd ebbe a csávába rakta a nyers bőrt. Az előírt idő után kiszedte a csávából a bőrt. A csáva az a gödör, hordó vagy kád, amelyben a bőrkikészítő vegyszer van. De szokták azt is mondani, hogy bele esett a csávába, tehát bajban van. Egy másik jelentése: Ételmaradékból, konyhai edények mosogatására felhasznált vízből összeöntött, vagy korpából, darából, ételhulladékból kevert lé disznók etetésére. Az-az moslék.) – a későbbiekben kiderülhet, hogy találó-e avagy sem. -
A film kezdetén Pat monológja hallható, amiből kiderül, hogy szertartások, szokások szerint éli életét. Edzi testét és sajátos szabályait követve, szigorúan étkezik. Minden reggelt ezer felüléssel kezd, miközben szemeire jeget tesz, mert reggelre kikarikásodnak. Leveszi a jeget, majd lefürdik. Mélytisztítót, hidratáló zselét, majd mézes-mandulás zsurlót használ teste ápolására. Aztán tíz percig hagyja a növényi eredetű arcpakolását arcán. Kifejezetten alkoholmentes After shavet használ. Majd hidratálót, ránctalanító szemkrémet és utoljára hidratáló védőkrémet ken fel. Miután ezt a rengeteg feleslegesnek tűnő információt közli, úgy folytatja monológját, hogy: „Létezik egy Patrick Bateman-féle fogalom, egy absztrakt kép. De nincs valódi énem, pusztán irányultságom. Illuzólikus álom vagyok. Bár elrejthetem a hideg pillantásomat és te kezet foghatsz velem, akár érezheted a hús érintését: ám az életmódunk mégsem hasonlítható össze. Én egyszerűen nem létezem.”

Csak azért soroltam fel ilyen részletességgel az információkat, hogy érzékeltessem az egocentrizmust, és a kicsinyességet valamilyen módon. Tovább nem szeretném konkrétan ezt boncolgatni, de egész érdekes lenne belemerülni. Egyszerre fenomenális és egyben unalmas. Az író széles ismeretekkel rendelkezhetett márkák terén, amik elvileg kitaláltak, de fellelhető egy tucat ismerős név. A könyvben ha össze lenne tömörítve, szerintem a negyede arról szól, hogy Patrick milyen márkájú és milyen drága fizikai dolgokat, használati eszközöket soroltat fel (legyen az cipő, nyakkendő, zakó, napszemüveg, névjegykártya vagy akár egy frizura) – vagy az ő tulajdona, vagy csak elemez valakit, vagy irigykedve, vagy lenézően. Gyakran dicsekszik, hogy milyen drága dolgok, díszek szebbítik tökéletes otthonát, amire nagy hangsúlyt fektetett, hogy rendbe tartsa, mutatós legyen. Az sem mindegy, hogy hova helyezi el a házban, állandóan változtatja a helyzetüket.
Tehát a monológból Patrick személyiségnek egy kis darabja kiderült, de ez még nem minden. Amellett, hogy egészen melankolikus személyiségre hajaz: precíz, rendezett, odafigyel, perfekcionista: mindenből a tökéletesség szüntelenül… Egy egészen másik oldala is megfog mutatkozni. A pszichopata jelző találóbb. Kiköpött pszichopata, aki nem tanul a saját hibáiból, betegesen nárcisztikus és gyakran indulatos - bár elég sivár, nehezen akad ki.

Patrickot egyszer sem látni dolgozni. Ő csak mulat és mulat. A napjai úgy telnek, hogy barátaival a legdrágább éttermekben eszegetnek, csacsognak. Vagy éppen más elfoglaltságot művelnek. Néha drogoznak, de talán ez a legszélsőségesebb közöttük. Talán a gazdagok körében ez is megszokott, hiszen gazdagok és unatkoznak. Bár Pat nem viszi túlzásba, hiszen karban kell tartania magát – hiszen így mutathatja ki, hogy ő mennyire tökéletes és nagyszerű ember. A társasági élete felszínességre épül. Mindenki megvan győződve róla, hogy egy tisztességes, jó fej, művelt és széleslátású ember. Ami igaz, de nem látnak át a szűrőn sznob barátai. Néha azért elcsattan olyan kijelentés, hogy „te beteg vagy”, „neked van valami beütésed” stb. Bateman nem képes kritikáit és cinizmusát a végtelenségig magában tartani. És persze – állítása szerint – általában nem egy úriember, de az is tud lenni, ha akar. Látszólag tökéletes és boldog. A magánéletében kezdődnek a radikális problémák. Ahhoz, hogy túlélje a valóságot, a sznob, unalmas életét – a beteges hajlamait kiélve a szenvedélyekbe menekül, csak ennek él. Úgy érzi csak, hogy él, hogy ha a kisebbeket, kevésbé elegáns, korcs embertársait a sárga földig alázza, vagy éppenséggel ki nem oltja életét. Nagyrészt a hajléktalanokra, a koldusokra pikkel. A könyvben számtalanszor emlegeti őket.

Példák: Egyik alkalommal a belé botló hajléktalantól megkérdezte, hogy miért nem keresett munkát magának. Ne csodálkozzon, hogy idáig jutott. A rákényszerülő egy kis pénzért könyörgött neki, de Patrick ahelyett, hogy megszánta volna, vagy egyáltalán együttérző lett volna - csak egy kicsit is – brutálisan meggyilkolta, majd könnyelműen továbbment. Azt gondolom, hogy több példával pontosabban tudnám érzékeltetni, hogy mennyire kegyetlen és beteges, hogy át lehessen érezni a sznobizmus, de főleg a nárcisztikus személyiség létét, de inkább mégis maradok a moderálásnál. Egy másik alkalommal egy egy-dollárost nyomott egy másik koldus kezébe, majd felé hajolt és fülébe súgta: „sok szerencsét”. És, hogy még egy példát megemlítsek: „Elképedve, de egyszersmind lenyűgözve néztem őket, miközben szinte szédült a fejem attól, hogy egy emberi lény, egy férfi büszke lehet arra, hogy szodómiában él egy másik férfival, amikor azonban egyik-másik korosodó, túlságosan is duzzadó izomzatú, rozmárbajszú strandfiú már oda is rikkangatott (…) felvettem egy új öltönyt (Cerruti 1881), levágtam a lábam körmét, aztán halálra kínoztam egy kiskutyát. Közben Armstrong tovább mondja a magáét.”. Patrick senkit nem kímél. Koldusok, melegek, állatok, de még a nőket sem veszi emberi számba. „Christian Bale mostohaanyja azonos azzal a nővel, aki a legnagyobb ellenkampányolást végezte a regény ellen, bírálva abban a nők tárgyként való kezelését.” – írja a Kritikustömeg.hu

Christian Bale egyébként Patrick Bateman megfilmesített karaktere. Kiváló színészi munkát végzett, az első kiemelkedő remeklése a filmes pályáján. Néhány másik film, amiben szerepet vállalt: Equilibrium – gyilkos nyugalom, 2020 A tűz birodalma, Batman: a sötét lovag, A tökéletes trükk, Terminátor – megváltás stb…
Visszatérve Bateman karakteréhez: általában magánéletében követi el a szörnyűségeket, de barátait és ismerőseit is könnyűszerrel meggyilkolja, hogy ha irigykedik rájuk. Ha valaki elegánsabb vagy drágább ruhában van, akkor szemei vérben forognak. Gyakran maga sem tudja elkülöníteni, hogy képzelődik vagy ez a valóság. Ezért állítja, hogy ő nem is létezik. Egyik alkalommal besokkal, felhívja egyik barátját és elmondja, hogy körülbelül 40 embert megölt már – de csak kiröhögik. Azonban kezdi érezni, hogy kicsúszik az irányítás alól. A rendőrség nyomozást indít ellene. A ránehezedő feszültség szinte darabjaira zúzza.

Az Amerikai psycho többrétegű mű. - Azért ragaszkodok a „psychon” és nem magyarul írom, hogy „pszichó”, mert szerintem kiköpött amerikai. – Rengeteg erkölcsi kérdést tesz fel. Egy ilyen „tökéletes” személyiség miért válik kegyetlen sorozatgyilkossá? Vajon lehet-e boldog az ilyen ember, meg tud-e változni, vagy egyáltalán kell-e, hogy változzon? Végül is pszichopatákra szükségünk van, sok vezető az. Szüksége van a világnak rá. [részlet, nem szó szerint a Dexterből]. A társadalomra nézve mindenképp veszélyes.
És mi a helyzet a koldusokkal, a melegekkel, a nők jogaival? Ez mind nehéz kérdés. Mindet tartalmazza. Ezért nem egyszerű horror, hanem egy kőkemény dráma is. És amennyire visszafogott a film, nem nevezhető horrornak sem. Esetleg pszichológiai-thriller/dráma. Tévesen határozták be.

Rengeteg kérdést feltesz nekünk az alkotás. Patrick személyiségén próbáltam levezetni az alkotásban rejlő értékeket és kérdéseit. Lehetne tovább is fejtegetni, de szerintem így is rengeteg a felszínre került. A kérdésekre pedig a válaszadás nehéz. Relatív. Vélemény kérdése. Sajnos nem tudom a válaszokat. Van nálam olyan is, aki ezzel foglalkozik és tökéletesebben adhat rájuk választ_

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése