Ez most nem egy "régi bejegyzés". Kattints a továbbra, hogy elolvasd a kritikámat!
Nos, szögezzük le már az első mondatban azt, hogy én nem leszek annyira elragadtatva a sorozattól, mint ahogy látom itt sokan el vannak szállva. Nem rosszindulatból, és nem fikázásból, hiszen összességében kellemes, viszont én átlátom a könyv működését, és ez mérten nem engedem magamnak, hogy magával szívjon. Én objektívan és kritikusan állok a könyv elé, nem pedig szívvel.
Nos két nap alatt kiolvastam. Tegnap háromszor olvastam 50 oldalt, ki is akadtam, hogy ha így fog a nyaram menni, hogy nem vagyok képes koncentrálni, akkor semmi haszna nem lesz, hogy otthon vagyok, mert valaki egy délután alatt képes egy könyvet elolvasni – én meg egy nyamvadt 100 oldalt nem vagyok képes egyhuzamban elolvasni. Végül is 150 oldalt olvastam tegnap. Ma 9-től majdnem 1-ig olvastam kisebb megállásokkal, és befejeztem. És most leírom szépen a véleményemet az egész sorozatról.
Nos az első kötet első fele nekem nagyon tetszett annak idején addig, amíg a démonosdis dolog nem került képbe. Utána már elfanyarodtam, de úgy voltam vele, hogyha kijön a többi rész is, akkor meg fogok vele próbálkozni. A Szörnyetek Úrban a kis nyeszlett John teljesen felnőtt, meglepő fordulat volt ez. A két könyv alatt máris két démont megölt a kis 15-16 éves gyerek. Alapvetően nem találtam reálisnak azt, hogy ő ennyire okos, ennyire feltalálja magát, képes legyűrni igazi démonokat. És ez az érzés teljesen áthatott mindhárom könyvben. Amikor kiolvastam a könyvet, abban a pillanatban felugrottam és bekapcsoltam a gépemet, hogy leírjam gyorsba a véleményem. Szóval egyáltalán nem ragadott el képzeletben a könyv, nem volt rám mély benyomással.
A szerző ennek a korosztálynak szánhatta a könyvet, ezért kellett Johnnak 15-16 évesnek lennie, hogy az olvasók beleéljük magukat a főszereplő helyzetébe. És azért kellett sorozatgyilkososdi és démonosdi, hogy duplán meglegyen az esély arra, hogy szeretni fogják a könyvet, illetve ettől egyedibb a sorozat a többinél, ilyen párosítással én még nem találkoztam, sőt fokozzuk: szociopata, különc gyerek főkarakter + sorozatgyilkososdi (szóval krimi és thriller) + démonok világa (misztikus is). Alapvetően ez egy jó koncepció pluszban ott van a könnyű érthetőség, a szövegszerkesztése, illetve a könyv hosszúsága.
Ez egy kellemes, normális hosszúságú olvasmány lehet mindenki számára, és aki még ráadásul szereti ezeket a témákat, és ebben a korosztályban van, annak duplán. Szóval alapvetően jó könyv, de én nem leszek ennyire elfogult. Szerintem túl van értékelve bárhogyan is nézzük.
John ebben a kötetben teljes mértékben kivirágzik. Felnőtté válik, és lelkileg is teljes mértékben megtalálja a maga szent ösvényét. Ráveszi magát, hogy elmeséli egy lánynak azt, hogy ő mivel is foglalkozik – itt indul el az ösvényen. Majd az egész könyvet áthatja John gondolatai, érzései, és közreműködése más emberekkel. Szociálisan kivirágzik, jár Maryvel, egy lánnyal, aki legvégül megtanítja arra, hogy ő is egy érző ember. Johnon, a sárkányölőn el lehet gondolkodni, hogy végül is ő gonosz vagy nem gonosz. Ez az aspektus a Dexternél ugyan úgy megjelent – bár annál erőteljesebben azért. Ő egy csúnya-csúnya szociopata, akinek nincsenek érzései és legszívesebben ölni szeretne, de azért, hogy jót tegyen – mert helyén van a szíve – démonokra vadászik. Azért éli bele magát, mert ölni szeretne, viszont mivel helyén van a szíve, így összeköti azzal, hogy ő szeretne embereken segíteni, és mindenáron meg kell állítania, hiszen ő a szakértője a sorozatgyilkosoknak, és érzéketlen – nem üt rajta mély lelki gödröket. Dexter is jó ember a saját módján, csak vele tart a Sötét utas – amit nem mindenki képes elfogadni. Meg azt, hogy ölnie kell, és akkor használja fel helyesen ezt a dolgot – meg ő intelligens szociopata, képes szabályok szerint élni.
Szóval alapvetően jó a koncepció, megnyerő, akik szeretnek olvasni, szeretik ezt a műfajt és ebben a korban vannak – megnyerő és ütős lehet. És valóban ebben a kötetben volt szerintem is a legtöbb akció, a végére kikerekedett belőle. Jó volt. De ez nem egy világmegváltó könyv. Mindenki legyen azzal tisztában, hogy azért ennyire magas az értékelése, mert teli szívvel rendelkező tinik hada értékeli a könyvet, akik kevésbé kritikusak. Máskülönben nem ér ennyit. Egy erős négyest vagy mondjuk egy 75%-ot ér valójában (a véleményem szerint). Nem olyan nagy mélységű, de beleélheted a szerepébe magad. Illetve a másik dolog az, hogy nincs jelenleg párja, és kevés könyvet írnak ebben a műfajban. Szóval végül is Dan Wells eltalálta ez az egészet. Nekem annyi hozzáfűzni valóm van csak összességében, hogy jó könyv, de nem hibátlan, és túl van értékelve. Legyetek egy kicsit kritikusabbak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése