Már tegnap óta elérhető az új album, mától viszont elérhetőek a dalszöveges videó is a Youtube-n.
A későbbiekben egyesével leírom a magyar szövegeket. Tovább!
Részletek
Nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek ez az élet. Sápadtan, hidegen égnek, mint a zavaró neonfények. Iskolába rohanni, nem érteni, amit beszélnek. Hogy egy nap csak halvány emlékként temesd majd az egészet. Munkába rohanni, nem érteni, hát csak ennyit érek?! Vagy még rosszabb: azonosulni, elhinni, ennek élek! Vagy érzed, hogy szar az egész, de azt gondolod: szembe menni félek! Nem hibázhatok, inkább félve tovább remélek! Azt mondták, magamnak tanulok, de akkor miért nincsenek eredmények? Ha az országelsők aljas, hazug, kártevő lidércek! Ha az "utolsókban" ott dobog az együttérző lélek. Én inkább utolsó leszek és nagy munkával emberré érek. Nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek, ez az élet. Ösztönből végigküzdeni ezt a nyomorult 60-70 évet. Halálfélelemmel telve az elmúlástól reszketve. Vagy bódult aggyal, delíriumban, túl hangosan nevetve. Vagy racionalizálva, a tudománnyal gőgösen kérkedve. Követelve a bizonyítékot a transzcendensre, lélekre. Minél hangosabb az ellenállás annál mélyebbre hajítva. Kozmikus egység helyett kozmikus magányba taszítva. A tudásunkat büszkén, nagy kanállal mérjük, mert a külvilágként megnyilvánult "anyagot" nagyjából értjük. De ahogy leszoktunk arról, mit, hogyan kéne érezni. A meg nem nyilvánultról azt sem tudjuk, mit kellene kérdezni.
Nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek ez az élet. Sápadtan, hidegen égnek, mint a zavaró neonfények. Iskolába rohanni, nem érteni, amit beszélnek. Hogy egy nap csak halvány emlékként temesd majd az egészet. Munkába rohanni, nem érteni, hát csak ennyit érek?! Vagy még rosszabb: azonosulni, elhinni, ennek élek! Vagy érzed, hogy szar az egész, de azt gondolod: szembe menni félek! Nem hibázhatok, inkább félve tovább remélek! Azt mondták, magamnak tanulok, de akkor miért nincsenek eredmények? Ha az országelsők aljas, hazug, kártevő lidércek! Ha az "utolsókban" ott dobog az együttérző lélek. Én inkább utolsó leszek és nagy munkával emberré érek. Nézem az arcotokat, ahogy elhiszitek, ez az élet. Ösztönből végigküzdeni ezt a nyomorult 60-70 évet. Halálfélelemmel telve az elmúlástól reszketve. Vagy bódult aggyal, delíriumban, túl hangosan nevetve. Vagy racionalizálva, a tudománnyal gőgösen kérkedve. Követelve a bizonyítékot a transzcendensre, lélekre. Minél hangosabb az ellenállás annál mélyebbre hajítva. Kozmikus egység helyett kozmikus magányba taszítva. A tudásunkat büszkén, nagy kanállal mérjük, mert a külvilágként megnyilvánult "anyagot" nagyjából értjük. De ahogy leszoktunk arról, mit, hogyan kéne érezni. A meg nem nyilvánultról azt sem tudjuk, mit kellene kérdezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése