Volt szerencsém megtekinteni a filmet, de ez még nem minden! Letudtam tölteni, és feltölteni Youtubera úgy, hogy ne tiltsa le, illetve ez mellett saját magam lefordítottam a feliratot magyar nyelvűre. A magyar mozik néhány hónapja kezdték el forgalmazni, és nekem máris megvan a film, el is kezdtem terjeszteni. Különféle Facebook-os filmes csoportokba kiposztoltam egy rövidebb szöveggel együtt a film linkjét. Így szereztem 1 hónap alatt 888 megtekintést. Önmagában ez nem egy nagy szám, de magamhoz képest mégis valami. Nem nagyon van olyan más feltöltött videóm, amit ennyien láttak volna, de nem is foglalkozok különösebben videófeltöltésekkel, csak minimálisan. A legnagyobb öröm számomra az, hogy terjeszthetem a filmet. Szóval nem csak egy szimpla elemzéssel rukkoltam elő eme bejegyzéssel, hanem megtekinthetitek a filmet is!
Azért ez már döfi, nemde?
Még annyit hozzáfűznék mielőtt elkezdem az elemzést, hogy sajnos a többi Ulrich Seidl filmet nem tudtam feltölteni, mert vagy az volt, hogy feltöltötte, de letiltotta vagy az a baj, hogy nagyon nehezen lehet lefordítani, mert nagyon sok a szöveg. De az, hogy sok a szöveg, ez a mellékesebb probléma. Majd szépen lefordítgatom és keresek neki olyan helyet, ahova fel lehet tölteni, és azokat is fogom terjeszteni az én nevem alatt, hogy gyűljenek a megtekintések, és dagadjon a büszkeségtől a fejem, hogy az én kezem van ebbe benne. Én ugyanis imádom a rendező filmjeit. De ez még a jövő zenéje. Addig is türelem!
Tovább a cikkhez!
Műfajáról
Lényegében dokumentumfilmről van szó, de ez Ulrich Seidl-féle dokumentumfilm, ami annyit (is) tesz, hogy véleményem szerint (1) áll-dokumentumfilm, csak annak akar látszani, de valójában cseppet sem az, illetve természetesen a jelenetek megrendezettek, és kétlem, hogy annyira realisztikusak, hogy keresett ilyen embereket, levideózta, és akkor ez egy valódi dokumentumfilm a valóságról... Nem tudom, hogy hogyan készült, de maradjunk annyiban, hogy szerintem nem valódi emberek életeit videózza. Illetve úgy is Ulrich Seidl-féle, hogy (2) jellegzetes a rendezése, a képi beállítások. Azon kívül, hogy dokumentumfilm a drámához tudnám besorolni, illetve társadalomkritika, realisztikus, naturalisztikus, negatív.
Miről szól? (Ajánló)
Konkrétan az osztrák emberek hétköznapi életéről szól. A film véleménye szerint a legtöbb osztrák ember a pincéjükben vagy más néven az alaksorukban élik ki titkosan/elrejtőzve a világ elől a furcsábbnál furcsább vágyaikat. Mivel a filmben a fiataltól az idősig mindenféle korosztály szerepel, így mondhatjuk azt is, hogy az egész osztrák társadalomról szól - mindenféle rétegéről.
Ezeket a bemutatott osztrák embereket vagy felszínesen vagy mélyebben ismerhetjük meg a szokásaik által. Egyes jelenetek csupán néhány percesek, és nem beszélnek a pincéjükről és a szokásaikról, a többiek viszont beszélnek, úgy, mintha meglennének interjúztatva.
Az osztrákok a pincéjükben különféle dolgokat művelnek. Egyesek kialakítottak egy egész lövésztermet vagy egyszerűen vadászattal foglalkoznak, valaki terráriumba óriáskígyót tart, egyesek úsznak vagy valami más sportot űznek - edzenek, mint például a szobabiciklizés. Másoknak ennyi nem elég, egyesek a szexuális vágyaikat, vagy a nemzet iránti érzelmüket fejezik ki (értem ez alatt Hitlert, és a nácikat). A szolidtól egyenesen az aberráltig minden megtalálható a filmben naturalisztikusan: mindent mutat a természetes módjában.
Az első húsz perc (SPOILERES)
Figyelem! Ha még nem láttad a filmet, akkor jobb lesz, ha előbb megtekinted, és csak utána olvasod a következő sorokat, mivel konkrétan kitérek minden apró cselekményre... és ha előbb elolvasod, mintsem megnézed, lelövöm előre a poénokat, és már egyből nem lesz olyan nyomasztó hatású (sem). A bejegyzés végén megtekintheted a filmet, és térj vissza ide, miután megnézted! Ajánlóként pedig a "Miről szól" részt ajánlom olvasgatásra, illetve a Google a barátod. Figyelem!
Már az első húsz percben szerepelnek mélyebben és felszínesebben is szereplők.
Akiket mélyebben megismerünk:
- Egy lőteremmel felszerelkezett ürge + két férfi a törökökről
- Egy magányos nő - aki folyton lejár az alaksorba egy játék(?)babával kommunikálni
- Egy idős hobbi vadász (és majd a felesége)
Akikkel felszínesebben:
- Egy óriáskígyóval rendelkező csávó
- Egy férfi, aki futógépen edz
- Egy úszó
- Egy evezőgéphez hasonlón edző férfi
- Egy mosónő (és majd még néhány társa is)
A cselekmény menete
A legelső jelenet a lőtermes férfival kezdődik, énekel. Majd ezt átváltja egy másik férfi jelenete, aki az óriáskígyóját figyeli, miközben levadássza az eleségállatát. Azt hiszem, hogy ez után, vagy valamikor ilyentájt egy idős vadász képe ugrik be egy kis időre. Majd egy másik jelenetben egy nő egy babához beszél, akit egy cipődobozból bányász elő. (Feltételezem, hogy játékbaba, mert nem mozog, és nem élne meg ilyen körülmények között, viszont eléggé élethű ábrázata van). Majd előjön ismét a lőtermes ürge, akinek egy nőstény kutyája van, a lába megsérült, a lőterem bejáratánál vannak. Aztán lő néhányat, és oktatást tart. Előadja, hogy mennyire fontos az, hogy az ujjunk ne a ravasz közelében legyen. Majd az idős vadász elkezd beszélni. Bemutatja a trófeáit. Majd a szobájában megtisztítja a fegyverét. A szobában látni keresztet, és egy halomnyi gyógyszeres dobozt is. Majd takarít a lövészcsávó, a hüvelyeket. Énekel a tükör előtt. Beszél a Koránról önmaga. Aztán hármasban a fókuszban a törökök, akik Ausztriában élnek, illetve az iszlám vallás, nem beszélnek róluk valami pozitív értelemben... Aztán ismét a babás nő. Ebből a jelenetből kiderül, hogy mi célból megy le hozzá. Ilyeneket mond, hogy ettől jól érzi magát és boldog, hogy ő van neki. Ezek után jönnek a rövid jelenetek, amiket felsoroltam a felszíneseknél. A futógépes férfitől lefelé... (ennyi volt az első húsz perc)
Megjegyezni valók:
Lényegében ha jobban oda figyel az ember, akkor minden szereplőről ki fog derülni egy csomó minden, ezeket a végén majd le is fogom írni, amibe azért természetesen a szubjektivitásom is benne lesz, mert lényegében minden szubjektív valamilyen viszonylatban, hiába törekedsz másra. Már az első húsz percben megjelenik a falon a kereszt, szerintem minden házban található, de legalább is a legtöbb házban. Én ebben is jelentést véltem felfedezni. Ugyanis Ulrich Seidl szeret a vallással foglalkozni, és szerintem semmi sem véletlen ebben a filmben. Csak úgy véletlen a kép elé jelentés nélkül nem tesznek bele bazi nagy kereszteket a falra... Minden arra szolgál, hogy bemutassa az egész társadalmat, a tinitől az idős ember szokásaiig. És ebbe bele tartozik - a tömegbe - a keresztek megléte is a falakon. Illetve minden ember valódi problémáit is ki lehet a végére sejteni - ezeket le fogom írni. Ez egy elemzés, nem szimpla ajánló vagy kritika, bár értékelni is fogom. Mindent le akarok írni a filmmel kapcsolatban.
....Aztán hazaérkezik egy férfi, beáll a garázsba. A garázs tele van képekkel. Felköszön a feleségének, aki nem jön le, és nem is fog. Hangszeren játszik. Minden tele van képekkel. El is mondja, hogy ez azért van, mert "minden régi olyan jól eltűnt" (lehet, hogy nem szó szerint mondja). Felmos. Beszél arról, hogy nagyon szeret inni, és zenélni, van egy zenekara. Másodjára sem jön le a nője.
Aztán egy házaspárt ismerhetünk meg röviden, elmondja, hogy bulikat tartottak a pincéjükben és, hogy milyen drágák voltak a bútorok. Aztán valami férfiak fekszenek az asztalon, alszanak. Újra a lövész. Beszél arról, hogy érdekelt volna az énekesi karrier, de már soha nem fogja megtudni, hogy jó lett volna-e benne. Aztán újra a férfi, aki szeret inni és zenél. Beállít a pincébe, "A szobába", ami szerinte annyira hangulatos, hogy nagyon szereti a legtöbb idejét itt tölteni, és legalább egyszer meglátogatják a vendégei ezt a szobát. Tele van mindenféle náci tárggyal, mint pl: tőrök, náci ruhába öltöztetett próbababák, festmények, kitüntetések, különféle kések... Aztán bandatagokkal zenél a garázs előtt ünnepi ruhában. Mondja, hogy szoktak Németországba menni, felutaznak a Führer főhadiszállásra, mert kedveli ezt a témát. Egy pillanatra újra a házaspár, majd egy újabb. Majd a kígyós csávó pózol fegyverekkel és lőszerekkel teli szobában. Aztán a babás nő. Beviszi az apja pincéjébe, ahol szokott éjjelente a számítógép mellett dolgozni. Egy utazó lehet, mert rengeteg helyet bejárt, a nő meg magányos. Újra a zenélő. Kapott ételt, de a felesége nem jött le a lépcsőkön, hogy megtekinthessük. Vajon miért nem?... A vadász. Majd a lövész elmondja, hogy a világon a legmagasabb elv a férfi. Egy színházi biztonsági őr öltözködik. Majd ül a számítógép előtt unottan.
Meztelenül porszívózik egy szőrös hátú, kopasz csávó. Majd a padlót sikálja, majd wc-t takarít. Bejön a nője. Majd beszél erről az egészről. Elmondja, hogy ő világéletében szeretett domináns lenni, és szereti azt, hogy mindent egyből megkap, amit csak szeretne. Nyalogatja a fürdőkád ablakát a férfi a nyelvével. Majd kinyalja a nőjét wc-zés után.
Majd egy ronda, alacsony férfi és egy nő áll egy piros szobában, ahol wc és mosdókagyló is van, illetve valamilyen speciális szék. Szexhez vannak öltözve. Kiderül, hogy a nő régen ribanc volt. A csávó rájött, hogy jól kijön a kurvákkal, nem kell fizetnie, és sokat tanult tőlük, más nőknek boldogságot tud okozni. Majd kinyalja a széken a nőt.
Aztán egy jelenet az első húsz percben volt egy mosónő, mellette megjelent még kettő, és a nézőre bámulnak. Aztán egy férfi, különféle rádiók előtt bámul.
A meztelen szexrabszolga farkára a nője súlyokat pakol. Naturalisztikus, végig mutatja a farkát. A másodikként megemlített házaspárt mutatja majd, akiknek van egy kis kocsmaszerű helységük, ahol régi zenét játszanak, és bámulnak a pult mögül. Majd egy terepasztalos, vasutas ürge jelenete, aki játszik az makett vonattal. Majd a vadász. Majd a szolgás. A pincében durvábbak a dolgok, tele van szex felszerelésekkel, pl. ánusz dugókkal, több méretben. Majd a nácis csávó. A zenekarával isznak. Be vannak rúgva. Aztán végre fiatalok is megjelennek a filmben. Cigiznek, és ülnek egymás mellett, lányok, srácok.
Majd jön egy mazochista nő, aki a bejegyzés képén is látható. Elmondja, hogy a férje verte őt. De találkozott Marcellel, aki mutatott neki dolgokat, és ült néhány évet, mert annyira összeverte. A nő valami katolikus szeretetnél dolgozik, és bántalmazott nőkkel is foglalkozik, amilyen ő maga is. Elmondja, hogy milyen az ideális férfi számára. Hogy az sem jó ha túl puha, de az sem, ha túl erőszakos. De a férfi irányít, mert ő csak egy nő, egy szex tárgy...
Újra a részegek. Egy fiatal srác dobol. Valami börtönféléből bámulnak kifelé az emberek. A babás nő ismét. Rabszolgát a pincében kínozzák, a golyóit emelik valami madzagon felfelé. Elmossa a zenélős csávó a poharakat, majd kimegy cigizni. A legvégén pedig a ribanc nő a piros szobából be van zárva egy kis szűk ketrecbe...
Amit megtudtunk a szereplőkről és amit feltételezhetünk róluk
A lövésznek van egy kutyája és a terme, ahol fogad embereket. Elvesztegette az énekes karrierét, és már soha nem fogja megtudni, hogy jó lett volna-e benne. Félhet a törököktől és ezért gyakorol lőni, hogy megvédje magát. A migránsokat jól kibeszélik. A gyűlölet és a félelem beszél belőlük. Titokban lejárnak és lőni gyakorolnak, elzárva magukat a külvilágtól, a pincébe. Itt énekel a csávó, ezt is itt teszi.
Az idős vadász lényegében játszik csak, nem igazi vadász. Egy csomó gyógyszert szed, és a falán nagy kereszt is található. Egy lövésből lelövi az áldozatát, majd gondolom megvásárolja a trófeát, hogy kitudja tenni a falra.
A babás nő magányos. Feltételezetten egy játék babát, és nem egy hullát szorongat és beszél hozzá. A férje túl keveset lehet otthon. Gondolom nem vállaltak gyereket sem, és így amikor rátör a kényszer és nincs kivel beszélgetnie, nekiáll és lemegy a babáért.
A náci: Ő rajong a régi Németországért. Tele van a háza mindenféle képekkel, mert a szép régi dolgok eltűntek. Van neki egy berendezett náci szobája, van neki egy zenekara, akikkel indulókat játszanak, illetve minden évben felutaznak Németországba. Fogadja a vendégeket, akik hetente látogatják a szobáját. Folyamatosan iszik, zenél, és a múltért esedezik. A múltban él, a jelenben és a jövőben megrekedt. A végén rágyújt - ez is egy jel. És az is, hogy a felesége is eközben valamit csinál. Vajon van-e még valahol egy másik pince is?
A szexrabszolga: A nő kényszeríti erre a párját, aki engedelmeskedik. Megkínozza, és takaríttatja vele a házat, illetve gyakorlatilag akármire ráveszi, parancsolja neki. A nőnek érdekes dolgai vannak a szavait hallva. Kedveli azt, hogyha valamit kiejt a száján, az egyből készen van...
A mazochista: Korán házasodott, a férje sok évig verte, elég gyenge személyisége lehet. Mert utána is igényelte ezt, rájött, hogy mazochista. A későbbi párja is hasonló bizonyos tekintetben, mint a férje volt. Sérült a nő, és ragaszkodik a bántalmazásokhoz, amit elkövetett a férje vele. Bántalmazott nőkkel foglalkozik, de mégis ragaszkodik a verésekhez, a mazochista szexjátékokhoz. Mindezt a pincében rendezik, elrejtve a világ elől.
A ribanc: A nő régen ribanc volt, szerinte érdekesek ezek az együttlétek, mert nagyon változatosak az emberek. Nem tetszett neki sok minden, így kilépett. De vajon miért dolgozott kurvának? Ez nem derül ki, de ránézésre ő sem szebb, mint a mellette álló férfi, aki kényezteti őt jelenleg. Talán azért, mert nem talált magának megfelelő partnert. A férfi nagy valószínűséggel ezért próbálkozott ribancokkal, aztán rájött, hogy kedveli őket. Megtanulta, hogy hogyan okozzon örömöt a nőknek. Mindketten ilyen uton találták meg a boldogságukat...
A többieket csak felszínesen ismerhetjük meg, gondolom azt a célt szolgálják, hogy mégse öt emberből álljon a film, és mozgalmasabb legyen, illetve általa szerintem egyértelműen kikövetkeztethető, hogy az egész osztrák társadalomról szól, mivel fiataloktól kezdve az idősig található benne szereplő. Minden korosztálynak van valami rejtegetnie valója, amiket a pincéjükben élnek ki.
Összességében: Igazán személyfüggő az értékelés. Valakinél kicsapja a biztosítékot, valaki pedig azt mondja rá, hogy zseniális. Hiába undorító, ha ez a valóság. És ezt nem lenne célszerű megcáfolni. Hiszen a valósághoz a rossz és negatív dolgok is egyaránt beletartoznak, ahogy a pozitív és szép dolgok. Ő így látja az embereket. Mármint a rendező. Őt inkább ez az oldal érdekli. Ezzel gazdagítja a filmes ipart. Szerintem mindenképpen szükség van erre is. Botránykeltő, de véleményem szerint szükséges film, illetve az egész munkásságára elmondható ez: szükséges, és emberfüggő, hogy ki miképp vélekedik róla.
A filmet illetően pedig annyit írnék összefoglalóként, hogy a filmben szereplőknek mind vannak problémái, amit rejtegetnek. Ezeket láthatjuk kendőzetlenül, nem megszokott irányból. Nem a szórakoztatás a célja, hanem inkább az, hogy gondolkodjunk. Ezért szokatlan mindez. Sokkol, tanít, elgondolkodtat.
A filmet illetően pedig annyit írnék összefoglalóként, hogy a filmben szereplőknek mind vannak problémái, amit rejtegetnek. Ezeket láthatjuk kendőzetlenül, nem megszokott irányból. Nem a szórakoztatás a célja, hanem inkább az, hogy gondolkodjunk. Ezért szokatlan mindez. Sokkol, tanít, elgondolkodtat.
Értékelés: Én amondó vagyok, hogyha már beteg egy film, akkor adjon bele mindent. Ha már beteg, akkor tűzzön ki valamilyen célt, például azt, hogy akkor legyen tényleg nagyon beteg és sokkoló, még ha nem is a hatásvadászat a cél. Nos tény, hogy sokan azt mondják, hogy ez beteg és szokatlan. Én inkább azt mondom, hogy valahogy lehetett volna benne több tartalom, lehetett volna még betegebb, valamelyest sótlannak érzem. Tényleg egy nagyon jó film az én szemszögemből, de egyben hiányosnak is érzem. Pontosan megfogalmazni nem egyszerű, hogy mi a hiányossága, de érzem azért az űrt.
Mivel nem pontozhatok teljesen szubjektívan és elszálltan, illetve nem is húzhatom le azért, mert botrányos film, és lesokkolt. És mivel technikailag a műfaján belül sem hibátlan (lehetett volna több is - valamelyest űrt hagyott bennem) így ismét egy köztes értéket kell találjak - mint az előző értékelésnél is, a 300-nál. Ezzel békélek ki, és akkor így nem érzem se alulértékeltnek, se túlértékeltnek, a realitás a cél:
Mivel nem pontozhatok teljesen szubjektívan és elszálltan, illetve nem is húzhatom le azért, mert botrányos film, és lesokkolt. És mivel technikailag a műfaján belül sem hibátlan (lehetett volna több is - valamelyest űrt hagyott bennem) így ismét egy köztes értéket kell találjak - mint az előző értékelésnél is, a 300-nál. Ezzel békélek ki, és akkor így nem érzem se alulértékeltnek, se túlértékeltnek, a realitás a cél:

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése