Futottam

Ha jól sejtem, akkor írtam néhány rövid sort arról, hogy egy hétig szörnyen fájt a derekam, valószínűleg be is csípődött, még a tavaszi szünetes bejegyzésben. Az a helyzet, hogy még mindig fáj. Ugyan nem vészes, de fáj. Arra jutottam, hogy nem izgat. Oké, nem nyomom egy ideig tovább az Insaniy-t, de futni csak futhatok, nem hiszem, hogy sok köze lenne a derekamhoz... Szóval rávettem magam, hogy elmegyek futni.

Annyit érdemes a futásról és rólam tudni, hogy időközönként, amikor emberséges idő van, eljárok futni, mindig 4,4 kilométert szoktam. 2,2 km oda, aztán max 10 perc pihenő, és vissza 2,2 km. Betonon teszem. Általában akkor szoktam menni, ha valamin felcseszem az agyam, és ki kell adni magamból, vagy éppen világmegváltó hangulatom van, és azt gondolom, hogy majd most megmutatom, és folyamatosan minden nap fogok járni, lehetőleg heti 5x, de abból is maximum jó ha 3 nap sikerül, és akkor vagy egy hónapig semmi. Persze tegyük hozzá, hogy nagyon sokszor az idő miatt sem futok.

Felszerelésem:

Vásároltam pár éve egy nagyon kényelmes mackónadrág-filinges edző nadrágot, anno a Teszkóóban 5 rongyért. Egyáltalán nem lóg rajtam, tényleg király cucc. Fel szoktam venni ezen kívül valami otthoni pólót, amit össze lehet izzadni. Egy ezeréves fekete zipzáros felsőt - ami tényleg iszonyat rég óta szolgált engem, és semmi panaszom rá, kínai. De ha nagyon fázok, akkor még maximum egy mellényt, ez annak idején 5 körül volt. Aztán egy kínai legyenvalamilyenfutócipő-nemköltökrátízezreketrá-féle, 2 rongyért kaptam a kínaiban. Általában a kétezres Lidl óráma is el szoktam vinni magammal. Ez mellett legtöbbször az Ipod 2G-vel a fülemben rohangászok, de a mai alkalommal a telefonomat vittem, és nem bántam meg. Tovább!

Ismét lefutottam a szokásost. Kiderült, hogy ez nem is olyan nagy táv, mint gondoltam. Részemről sem, illetve más is ezt mondta. A Runtastic Pro nevű programot használom. Folyamatos GPS elérhetőséggel méri a megtett kilométerek számát, illetve méri az időt is. Engem főleg ez a két funkció érdekel, bár az is, hogy me tudjam osztani Fészbúkon.

A megosztás ereje

Bele gondolva én mindig is szerettem megosztani másokkal azt, hogy nekem mim van, mit tettem le az asztalra stb. Én szeretem kifejezni magam, szeretem világgá kürtölni, hogy mindenki tudja, hogy élek, és érek valamit. Régen sokkal inkább meggondolatlanabbul osztottam meg dolgokat a neten magamról, most már valamelyest fejlődtem. Sőt, nagyon sokáig szinte semmit nem akartam megosztani Facebookon, egy zenét se, meg semmit. Mert ezt tapasztaltam. Akkor még másokat követtem, nem volt különösebben kialakult sajátos értékrendem. Azt gondoltam, hogy jobb, ha semmit sem osztok meg, vagy baromi kevés dolgot, és ezzel nem hibázhatok. Sajnos ez még a nap napig rám ragadt. És ugyan mindig mondogatom magamnak, hogy a francba vele, a megfelelési kényszerrel, illetve kurvára nem érdekel, hogy a szolgáltatók kb. azt is tudják, hogy mikor megyek szarni, mert ők már mindent tudnak. Összeesküvéselméletek, meg minden. Hihetetlenül elveszi az ember kedvét attól, hogy merjen még lélegezni is. Nem érdekel, hogy tudják, hogy mikor szarok. Dugják fel. - Szóval hiába mondogatom magamnak, valamilyen szinten mindig bennem van az, hogy nagyon félve osztok meg dolgokat. De szeretnék ennek véget vetni. Rájöttem, hogy szeretem megosztani. És mindenki kiáll maga mellett. Mindenki osztogatja a kis hülyeségeit ahol csak tudja... Ez egy jó lehetőség, és érdemes kihasználni. Én miért ne osszam meg? Akár ez is motiválhat. Mivel gyakran mondom azt, hogy én csak pipaszerűen élek, csak kipróbálok dolgokat, és ennyi, semmi több, az élet amúgy egy tragédia, és semmi nem motivál. Na de akkor ez motivál? Asszem igen, egészen igen. Úgy is úgy kezdem el 6 éve fejlődni, hogy majd megmutatom, és én leszek a legjobb... Nos, hát, öcsém, itt a lehetőség! Használd már ki, használd ki! Hallod, amit mondok? -

Runtastic Pro

Szerencsére úgy fél óra szarakodás után sikerült beüzemelni a GPS-t, hogy fogja a program. - Szép magyaros mondat, szokásos. - Aztán kipróbáltam, hogy működik-e. Már egy ideje letöltöttem és felraktam mobilra. Még a szünetben szedtem le, a tavasziban, egy fedezzükfelújraamobilosaplikációkat nevezetű kalandtúrámon, ahol letöltöttem jónéhány mobilos játékot, és programot, és ez is közte volt.

Működik. És ahogy fentebb írtam arra gondoltam, hogy talán ez motiválhatna arra, hogy fussak. Le lenne írva, lenne rá bizonyíték, hogy megtettem, illetve meg is oszthatom másokkal, szóval még mások is tudni fogják, hogy ezt és ezt elértem. Szerintem ez tök jó. Ki kell fejezni önmagunkat, nem szabad bedugni a fejünket a homokba. Egyszer élünk, én meg minden lehetőséget ki akarok használni. Ezentúl nem csak naplóba lehetne írni az eredményeket, hanem meg is lehet osztani Féészbúkon, és inkább viszem magammal a telefont. Amúgy olyan 10-15%-ot merült csak kb 40 perc alatt. Örültem, hogy nem többet.

Jól esett

Nem volt jó kedvem. Aludtam, vártam az estét, majd futottam. Kifutottam magamból a szarságot. Jó volt, totál, tényleg. Épp megfogalmazódott bennem - ahogy ilyenkor kb. minden alkalommal, hogy a mozgás mennyire jó. Éppen arra gondoltam egy ideje, hogy kellene boxoljak, kiboxolni a feszültséget, ha éppen rossz a kedvem. De aztán eszembe jut ilyenkor, hogy nincs megfelelő gerenda, és ahhoz le kellene bontani a fél garázst, illetve pénzem sincs boxzsákra, meg hideg van, meg lusta vagyok, jaj-jaj-jaj, mit tegyek? Leszállva a magaslatokból rájöttem arra, hogy ja, hát futhatnék is. Nem tökéletes, elég pocsék a felszerelésem meg minden, de ez is valami. Lehet tönkre teszi majd a szar cipő meg a beton előbb utóbb a lábam, de hát ez van, nem fogok drága cipőt venni, hogy fél év után eldobjam... illetve nem tudok jobb helyet futásra, ami közel is van.

Persze király lenne, ha lenne nem tudom milyen hiper-szuper cipőm, felsőm, meg még külön pulzusmérő meg távolságmérő... De minek? Itt van ez a program, és a fontosabb adatokat leméri. Így fogom tudni, hogy mennyit futottam, és mással is meg tudom osztani. Miért nem elég?

Cselekvés vs. gondolkodás

Általában ha sokat gondolkodik az ember, akkor túl sok az ideje - hallottam, hogy már mondják. Konkrétan úgy, hogy a filozófusoknak túl sok az idejük, és azok gondolkodnak ilyesmiken, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal... Na, hát... Annyit érdemes átgondolni, hogyha egész nap ülsz a gép előtt, akkor nem mozogsz, és tudsz gondolkodni. A gondolkodáshoz csend és nyugalom kell. És ahogy gépezel és gondolkozol nem, hogy a szemed romlik, de még az áramot is fizeted... haha... Na jó. Ezen kívül még erősödhet a depresszió, aki erre hajlamos. Illetve ha rossz az étrended, akkor már eleve hízol, mint állat. Főleg, ha olyan a testalkatod. Nekem tudtommal olyan, hogy elég könnyen formálható. Viszonylag könnyen hízok, de lehetnék szálkás is. A cselekvés megmozgat. A testmozgás jó. Nem kibaszott robotok vagyunk, hanem hús-vér emberek, és nem arra lettünk tervezve, hogy üljünk egész nap a gép előtt, és gondolkodjunk, és dagadjunk, és legyünk a lehető legegészségtelenebbek, lelkileg is: burjánzon a depresszió. A recept még mindig az, hogy mindent módjával. Szóval: kell mozogni - kell megfelelő étrend - le kell csökkenteni a gép előtt ülést - például nappal lehet tevékenykedni, este meg gondolkodni és írni, illetve levonni a következtetéseket. Na meg az sem utolsó, hogy nem minden esetben szükséges újat alkotni. Az emberiség felhalmozott tudása óriási, elég az is, ha olvasol. Vagy úgy lopsz, mint egy művész, és összeollózod a saját kis könyvedet más tudásából...

Összességében:

- Ezentúl igyekszek futni gyakrabban.

- Örülök, hogy jó a program.

- A program által ki akarom fejezni magam. Ez egy jó lehetőség.

- Próbálok nyitottabb lenni, és önkifejezőbb alapvetően is.

- Oké, nem kell Insanity még, de lehet mást, ami annyira nem megerőltető.

- Kell a rohadt mozgás, le kell vezetni az indulatokat (is).

- Persze, kellene normálisabban enni is, de ez nem csak rajtam múlik.

- Még mindig nem a felszerelés, hanem a teljesítmény a lényeg.

- Ezentúl lesznek a személyesen belül futásokról bejegyzések is.

- A cselekvés és gondolkodás mértéke is lehetőleg aranyközépúthoz közeli legyen.