2013. szeptember 16.
Harmony Korine rendezte a Ken Park, Kids (Kölykök) [tisztázzuk: Harmony Korine írta, de Larry Clark rendezte!] és a Gummo (Tétova lelkek) című filmeket. Mindegyiket drámába sorolhatjuk. Lényegében mindhárom film szürreális, beteges társadalom kritika, szinte már a határait feszegetve. Nagy port kavartak a filmek.
A Ken Parkot már régebben láttam, egy kis idő kellett végül a belátására de már úgy gondolom szilárdan, hogy igazán meghatározó élmény volt a megtekintése. Igazán sokrétű és nagyon beteges. Erotikus, beteg, megrázó. Bemutatni ezúttal nem fogom, mert régen láttam és nem látom át úgy.
A Gummo remekművet tegnap sikerült megtekintenem. Egy ismét megrázó és rettenetesen beteg film, Ken Park ehhez képest mesefilm. Olyan, mintha egy teljesen alternatív világban játszódnának az események... egy másvilág... Tanulatlan emberek mindenhol, rettentően problémásak, konkrétan egy épp elméjű vagy helyzetű szereplő nem szerepel benne. Nagyon szürreális. Nekem annyira nem jött be, nincs neki egy átfogó története, nincs semmi logikája, egy kapocs vagy egy kulcs, hogy ez mi akar lenni. Egy összefüggéstelen mozgóképáradat. Nagy kihívás lehetett ennyire profin összeállítani a körülményeket, a rettenetes szereplőket összeválogatni és az antiszociális viselkedésű események kivitelezését - az-az találni rá megfelelő aberáltat, és azt lefilmezni... Szerintem egy művészfilm, teljesen underground: egyáltalán nem nagyközönségnek készítették/szánták. A soundtrack válogatás is fenomenális a maga stílusában. Tetszett a film - de ha értékelni kellene, akkor inkább a Ken Park, neki volt konkrét értelme, valami megfogható és nem volt ennyire elvont. Ez csak beteges, szürreális, művészi, ami jó, de nehezen értékelhető. Mindenesetre örülök, hogy láttam.
A Kölyköket (Kids) még nem volt időm megnézni, de mindenképpen bepótlom. Amint megtudtam, hogy egy rendező készítette a Gummot és a Ken Parkot azon nyomban felkaptam rá a fejem, és kiderült utólag, hogy a Kölyköket is. Már egy ideje tervezem, hogy megnézem.Valószínűleg ez is rettenetes képeket mutat be, amit én szeretek. Későbbiekben róla is írok egy kis rövid véleményt. Írni róla hosszabban nem akarok, mert mások ezt már megtették helyettem, így értemét nem látom.
- - -
- - -
Engem határozottan érdekelnek az efféle filmek. Kimondottan érdekel, hogy máshol milyen az élet. Megszeretném ismerni mélységektől a magaslatokig. Ehhez a mélységekkel kell kezdeni. Leginkább a tinikorszak, életük érdekel. Egy ideje felkaptam a fejemet az áhitatott USA-n. Nagyon furcsának találom az ottani életet, minden bizonnyal, mint egy "másvilág". Egy elzárkózott másvilág. Erre többek között amerikai filmekből jöttem rá, melyekben megmutatkozik az iskolások élete. Furcsának találom az amerikai nézeteket is... tanulni, hogy kitűnő egyetemekre bejuthass, mert ez az életcél - így lehetsz valaki és ezt a szülők ráaggasztják a gyerekeikre ők meg engedelmeskednek, mint valami élőhalottak. Olyanokat is hallottam, hogy rettentően buták az élethez. Az egyházhoz való kötődés is furcsaság. A kertvárosi házak, a kisvárosok jellege, az emberek beállítottságai, mindennapjai nagyon érdekelnek. Különféle filmekből kivehetőek a jellegzetességek ha jobban oda figyelünk. Néhány konkrét példa, ami eszembe jutott: Donnie Darko, Swim Fan, Egy különc srác feljegyzései... most konkrétan ezek jutottak az eszembe, engem legalább is előrébb vittek egy cseppet. Sajnos nincs időm most jobban elgondolkodni a példákon, és mégis leszeretném jegyzetelni a gondolataimat, amíg el nem szállnak másfelé. Így előfordulhat, hogy közel sem mondtam a lehető legjobbakat. Minden esetre Harmony kivételes alkotásai nagy hatást gyakoroltak rám. (Hát minden esetre tetszettek, hogy nagy hatást gyakorolt-e, azt nem állítanám. 2016.05.15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése