2013. szeptember 21
Hát bepótoltam ezt is. Már nagyon ideje volt, mert rég óta csak húzom-vonom a megnézését. Dettó lesokkoló. Akár, mint a többi Harmony remekmű. Az előző posztban olvashatsz róluk.SPOILER veszély!
A film 95-ben készült. A nagyvárosi fiatalok életét célozta meg bemutatni amatőr színészek szerepében. Ugyan ezúttal reálisabban, betegesség hiányában. Néhány kölyökről szól, akik fesztelenül élik napjaikat.
A főszereplő, mint kiderült nemi beteg és szexmániás. Sorra szedi fel áldozatait, akiket fűvel-fával elcsábít. Általában a szűz lányokra pályázik. Nem tudja egyikőjük sem a betegségét, a srác sem. Egy "áldozat" véletlenül egy nőgyógyásznál köt ki, megvizsgáltatja magát. Így derül ki, hogy a srác beteg. De ezt ő nem fogja megtudni. Továbbra szedi mohón az áldozatait. Azt hiszem három lányt részletez - de állítása szerint többel lefeküdt már - és ki tudja, hogy miképp szedte össze a problémáját. Lényegében ez az egyik történeti szál többek között.
A fesztelenségen komolyan fesztelenséget értek. Gördeszkázás, füvezés, képregények, csajok, hulla részegség, állandó bulizás, bunyók, rossz családi életkörülmények, baráti társaságok... Dettó mindkét nemet érinti: fiúk és lányok - mindről szó van. És még sorolhatnám.
Mindenképp tetszett, de a Ken Park és a Gummo sokkal komolyabbak. A Ken Park még annyira nem is beteg, mint a Gummo, de egy csomó gyomorforgató jelenet akad benne. A film konkrétan a "kölykökre" specializálódik, miközben a másik kettő szélesebb, több társadalmat érint.
Nem feltétlen a tinik hibája ez. A családi körülmények és a nevelés nagyon sokat számít. Na meg persze a társaság - de a problémák gyökere a családokra visszavezethető. Züllöttek, meggondolatlanok, keresik a bajt. Kiégett emberek igazából. Korlátlanok és nincs különösebb erkölcsi rendjük.
Személy szerint nekem ezzel az életvitellel semmi bajom nincs. Sokszor úgy gondolom, hogy Carpe Diem. És szerintem ezzel mindent el is mondtam. Végülis az élet arra van, hogy éljünk. De ez a túlzott zülöttség és gondolkozás elég veszélyes...Nagyon hamar üres emberekké vállnak, és akkor jön az, hogy nincs mit kezdeni az élettel, mert hülye vagyok, vagy, mert tönkretettem magam (elfüstöltem/szétittam az agyam). Tehát mértékkel!
Személy szerint nekem ezzel az életvitellel semmi bajom nincs. Sokszor úgy gondolom, hogy Carpe Diem. És szerintem ezzel mindent el is mondtam. Végülis az élet arra van, hogy éljünk. De ez a túlzott zülöttség és gondolkozás elég veszélyes...

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése