Ezen a hétvégén kezdődött. Mostanság egyre úgy érzem, hogy minél jobban bele megyek a depresszióba. Valamikor tűrhető a kedvem, valamikor pedig rettenetes. Így hoztam létre a "gyűlöletbeszéd" témát. Itt ugye kiadom azt, ami van bennem úgy, ahogy érem.
Eddig is éreztem, hogy amióta elhagyott barátnőm minden egyre rosszabb. Nem tudok mit tenni, de nagyon érzékeny vagyok az emberek elvesztésére, főleg ha barátnőről van szó. Mindenképpen megérint. Már rendesen bele edződtem az évek során, és nem tart nálam évekig, de mindenképpen megérint ha akarom, ha nem. Eddig fel-fel bukkant. Újabban jöttek a gyűlöletbeszédek, gondolkodás az öngyilkosságon, azon, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, nem tudom, hogy mit tanuljak a későbbiekben, illetve eláshatom magam a szakmákkal. Totál belepett a negatívitás a legfontosabb területeken: barátnő, barátok, munka, saját értékem meg maga az élet.
A hétvégén egyszerűen annyira befagytam, hogy nem tudtam magammal mit kezdeni. Konkrétan egész nap a falat bámultam. Aztán vasárnapra elkezdtem nézni a Louie életét, és ezzel csak-csak lekötöttem magam. Nevettem és telt az idő. Ezen kívül fordítottam egyszerűbb angol szövegeket is, zenei szövegeket.
Azóta se nagyon tudok mit kezdeni magammal. Rádöbbentem ismét, hogy rohadtul nem élek, ez a bajom. Ezért félek, ezért unom magam, ezért szenvedek. Minden probléma innen adódik. Ha élek, akkor nincs depresszió. A depressziót pedig csak úgy lehet legyőzni, ha elkezdem mozgósítani magam és a problémákra megoldást találok.
Hétfőn orvosnál voltam. Le akarom cserélni a gyógyszereimet injekcióra, mert nem tudom folyamatosan szedni, mindig elfelejtem... Még mindig sokat alszok tőle sajnos.
Kedden befejeztem a Louie életét, elmentem korán aludni.
A mai napom (szerda) nagyszerű volt. Sokat dolgoztam OKJ-n. Lefutottam a napi adagomat. Elkezdtem foglalkozni a svéd nyelvvel, eddig van is hozzá kedvem. Néhány órát bele öltem. Ez mellett ma kóstoltam csípős ló szalámit, házi kecske sajtót, és házi csípős pirospaprikás tehén sajtot. A juh sajt sokkal intenzívebb ízű, a kecske hasonlít hozzá, csak annyi, hogy laposabb az intenzitása, de hasonló az íze. A csípős pirospaprika pedig nekem sok, még a tubusostól is befájdul a hasam, jobban szeretem a tormát. Holnapra pedig tanulnom kell elég sokat, de ha eltelik a nap, akkor még két tantárgyból szenvedek, és akkor jöhet a nyári gyakorlat, átmentem az idén mindenből.
Remélem ezentúl sikerül folyamatosan dolgokat csinálnom és nem lesz az, hogy nem tudok mit kezdeni magammal.
- Akarok napi 4 oda-visszát futni, de minimum 2-őt, ez alá nem akarok menni, meg kell szokjam a rendszerességet. Ezt akarom a nyári gyakorlatig végezni. Utána pedig vagy lenyaralom az egy hónapot, de akkor közben is kéne csinálni, vagy az lesz, hogy elkezdem egyből a konditermezést. Muszáj komolyabbra venni a dolgokat. Fejlődnöm kell. Van rá egy évem, egyenlőre.
- Amikor tudok, akkor főzni akarok.
- Amikor lehet, akkor olvasni akarok.
- Nem ártana naponta a futás mellett fekvőzni is.
- Akarom tanulni a svédet, és majd mellette az angolt, illetve tervbe kell venni az újra érettségiket is.
- Muszáj naplózzak rendszeresen...
- Esténként beszélgetni emberekkel, levelezni Morpheussal.
- Festés.
- TANULÁS - jövőtől.
Ez legyen jelenleg a palettám, amiből válogathatok...
Ezek a dolgok a nyárra is érvényesek, de nyárra külön vannak még elképzeléseim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése